Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Hivatalnok lettem

Kettőjüket már be is mutattam. A nagyfőnök Pávai Miklós főjegyző úr. Első világháborús tartalékos százados, aki nem tett rám kedvezőtlen benyomást, noha katonáskodó férfiasságát külsőségekben igyekezett hitelesíteni, de átsütött rajta kedélyeskedő, kissé bohémságra hajlamos magatartása. Különben a fia is a gimnázium alsóbb osztályait járta, valószínűleg fiától értesülhetett rólam. Elmondtam neki, hogy csak egy évig szándékszom itt dolgozni, hogy valami kis pénzt keressek a Képzőművészeti Akadémián történő tanulmányaim folytatásához. Ezt könnyedén tudomásul vette, de ekkor is és később is látszott rajta, hogy ebbeli gyerekes ábrándomat nem veszi komolyan, gondolva, hogy az élet majd lemondat róla. Szűken készen is volnék. Hová kerültem? Munkatárs volt még a kisbíró is, időnként a csendőrpihenőn megjelenő csendőrök, a községházához tartozó bíró, törvénybíró. Na meg - mint előkelőség Richter főerdész úr és az ö nálam idősebb fia, Richter Béla, ki magánúton érettségijének megszerzésén fáradozott, előkészítő tanárának a f őjegyző úr többször ajánlott neki, viszont ő lemosolyogva személyemet visszautasította. Előnyös tulajdonságokkal áldotta meg az Úr a lányokra való ráhatást illetően, bizonyítandó ezt a postáskisasszony fülig szerelmessége. Ide tartozott még Csontos plébános úr, sajóládi és Pataki parókus úr sajópetri görög katolikus pap. Vállaltam türelemmel, emberi magatartásommal, hogy amint lehet tőlem való elvárásoknak eleget teszek. Biztatást kaptam, hogy szeressem meg a falusi jegyzői hivatalt, bennem azonban más tündérek dolgoztak. A csábítás fátylait más képzetek alakították, jeleztem előzőleg is. A mindennapi egyhangúság, a kezembe adott passzusok, marhalevelek, gabonabeszolgáltatási igazolások, cukor-, zsírjegyek tömkelegével birkóztam nap mint nap. Lévén háborús időszak, minden meg volt szervezve, nyilvántartásba vételek, élelmiszerek, állatállományok. Háború volt, a Szovjetunió területén dúltak a harcok, megkezdődött a hősi halottak számának gyarapodása, rekvirálások, katonák élelmezésének biztosítása. Az időmmel törvények rendelkeztek. Csak agyam szabadsága működött, melynek csapongását, erős akarattal kellett visszaterelnem, hogy a realitás útjáról nehogy az árokba essek. Hol van a rajzolás? Hol van a festészet? Mit csinálok a tollammal? Nem száguldó lovakat, nyugalomban legelésző teheneket, vagy éppen őzikéket, netán egy kedves arcot rajzolok, melynek fekete szembogara is fényt ad. Nem! Tanulom a szép betűvetést. A főjegyző úr vett nekem kockás irkát, hogy a majdani aktákat szép cifrázattal tudjam megjeleníteni. Nem éreztem ugyan, hogy Michelangelo vagyok, de vágyaim voltak, hogy betekinthessek abba a világba, amelyet úgy éreztem, még a küszöbéig elérni is 44