Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Remény és valóság

töltötte el őket, de tényleges értékét csak azon mérték, hogy mennyi keresettel emelem majd a család társadalmi, rangbéli megítéltségét. Nem vonták ők kétségbe, hogy rajzolásban elért eredményeimet ne lehetne tovább folytatni, hiszen amikor kedvem van és időm, hát miért ne festegetnék vagy rajzolgatnék, a biztos állás mellett? Amint ezen leírásomból kitűnik, több gondom volt ebben a pihenni vágyó érettségi szünetben, mint örömöm. Ráadásul, ahogy eddig, mindig a sors kereke jobbra fordultával segített, most éppen ellenkezője történt, kiesett a tengelyéből. Történt, hogy Belsőböcs községházán szükségeltetett, adminisztrációs állásra, érettségivel rendelkező személy, ekkor beállított a külsőbőcsi jegyző hozzánk, és felkért, vállalnám el ezt az állást, mivel most érettségiztem. Ez megerősítette szüleim érvelését. Én pedig gondolkodásterhelten leszálltam a hegytetőről. Jövőbe nem látva, szociális érzékenységem, szüleim nehéz életvitele miatt úgy döntöttem, hogy megkeresem én a pénzemet egyéves munkámmal, hogy majd szüleimnek ne származzon továbbtanulásomnál anyagi nehézsége. Szinte elbújva, nem is mertem volt tanáraimnál jelentkezni, hogy mi történt velem. Bizony történt. Nyitottságom információi alapján, mely életbe kilépő naivságomból jött létre, „ Most már kedves, hogy leérettségiztél, mit fogsz csinálni"? - tette fel a kérdést segítőkészen a szomszédunk felesége. Én őszintén elárultam, hogy meghívtak a községházára egy megüresedett állásra, és először egy évig ott akarok dolgozni, hogy megszerezzem továbbtanulásomhoz a szükséges anyagiakat. A megígért időre, mikor már elhatároztam, hogy állást vállalok, lelkileg is, testileg is, lemondásomban kitartásra való elhatározásomban is felkészültem rá, közölték velem, hogy már betöltötték az állást. (A szomszédasszony vője kapta meg.) Az iskola által dédelgetett diák kinti élettel való találkozása csalódással kezdődött. A külsőbőcsi jegyző úgy látszik lelkiismeretileg kompromittálva érezte magát, mert eljött, és úgy korrigálta (javította) a hibát, közölte, hogy Sajóládon is van hiány, és ö beszélt már az ottani jegyzővel, adjam be a kérvényemet oda. Sajólád Bőcstől hat kilométerre lévő község. Bőcs a Hernád partján, Lád pedig a Sajó partján fekszik. Bőcs református, Sajólád katolikus község nagy számmal. Ebben az időben a két község közötti közlekedés a gyalogolástól kezdve a tehenes, lovas szekéren, esetleg kerékpáron történt. A hivatalba járásom körülményes volt. A delet az irodában töltöttem, elfogyasztva egyszerű uzsonnámat, étkezésem reggelire, vacsorára szorítkozott. A téli hónapokban azonban havi összegért, melyet fizetésemből fedeztem természetesen (így pénzgyűjtésem megcsappant) január és február hónapban. Egy egész más világba cseppentem. Dante érezhette magát így, amikor Vergilius végigvezette az alvilágon. Vagy talán Mózes, amikor rítusos, előre nem közölt próbákon esett keresztül. Filmkockaként peregtek előttem az események. Utólag sem tudom megfogalmazni, hogy én peregtem-e, vagy azok, akik engem néztek. Mindenesetre a vallástanárom által a már említett gépet ha használhattuk volna, biztos, hogy a kivetített képek különböztek volna egymástól. Az elemi iskolába kézen fogva vezetett az anyám. A gimnáziumba kézen fogva vezetett községünk református papja. Első munkahelyemre nem vezetett senki. Egyedül kellett mennem, próbáltam erősnek mutatkozni. De bensőmben fütyültem, hogy ne féljek. Utólag rágondolva, magamon hordtam az esetlen kamasz minden bukdácsolását, jelentkezésemnél, amikor beléptem, úgy éreztem, minden szem rám szegeződik, mintha azt mondták volna: mit keres itt 42