Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Érettségizünk

A tanárommal megbeszélt témától eltérő didaktikai feladatot kaptunk. Kis modellek voltak az asztalra rakva, kis kút, házacskák, mezőgazdasági eszközök, kis eke, ahogy ezek az asztalra be voltak állítva, a tapasztalati látszattan törvénye szerint kellett lerajzolni őket. Ez volt az első feladat. A rajzoló azt gondolta, hogy ezzel befejeződött a megoldás, de nem ám, nem így volt. Jött a következő feladat. A lerajzolt tárgyakat ki kellett egészíteni, elgondolás és képzelet szerint gazdagítva a képet. Én a kis ekét rajzoltam le. Az eke elé kiegészítésként rajzoltam két fehér ökröt és az eke szarvát fogó, gatyás parasztember alakját. Majd oldalt egy akácfát, mély késő őszre utalt ágaival. Levegőben és a barázdában lévő varjakkal. Egyik felügyelő tanár szemlélődésében az enyémre is rápillantott, és biztatást adott a szép tehén rajzom megjelenítéséért, vagyis tetszett neki. Én akvarellel festettem meg rajzlap nagyságú képemet. Széjjelnéztem egyik-másik versenyzőtársam rajzára, voltak közte rutinosak, szépen festettek. Én akkor nem voltam olyan felkészültségű még gondolom, hogy akár elbizakodott, vagy letört lehettem volna. Bizakodással eleget tettem kötelességemnek és hazajöttem, várva az értékelésem megtörténtét és a szerencsémet, Fortuna istenasszonynak a kezébe téve a jövőmet. Annál is inkább, mert szüleim által a nekem szánt jövő kívánalma, és az én vágyaim közötti remény - ahogy mai szóval mondanák -, kibékíthetetlen ellentmondásban feszültek. A reális megoldására szüleim tisztelete és tanáraim pártfogása nemhogy csillapította volna, hanem komoly gondot okozott a majdani jövőmet illetően. Kérdőívet osztottak szét közöttünk arra vonatkozóan, hogy ki milyen pályát választ magának. Én nem a vasutast írtam be, hanem, hogy Képzőművészeti Akadémiára szándékozom menni. Meg is jött az értékelésem, harmadik helyezést értem el, s így felvételi vizsga nélkül beiratkozhattam volna és kollégiumot is kaptam volna, ha nem is ingyenesen, de kedvezményesen. Már említettem, hogy osztályfőnököm 1941. június 22-én, amikor az érettségi bizonyítvány kézhezvételéért bementem, azzal fogadott, hogy a németek megtámadták a Szovjetuniót. Országunk gyarapodásának nem jött meg a nyugalma, sőt Németország Nyugat-Európa lerohanása után Oroszország megtámadásával létrejött az öt évig tartó II. világháború. r Érettségizünk Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel Nem jött szép, tüzes nappalon De háborús éjjel (Ady Endre: Az Úr érkezése) Ennek külön fejezetet szánok, noha többször esik szó az érettségiről, előző karcolataimban is, de csak utalással, hogy el ne tévesszem pályautam ívét. Tartom ezt tartalmilag is kibővítendőnek, mert nyolc évet ezért töltöttünk el, hogy végre beszámoljunk oktatásunk és nevelésünk elért eredményéről. Érettek legyünk. Társadalmi tényezőként, dokumentálva léptünk ki az életbe. Az akkori hagyományoknak 39