Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Országos versenyre küldenek

önbizalmat. Kint az élet tengerárja zúgott, ha nem is pontosan, Madáchtól véve ezt az idézetet. A visszakerült országrészek még nem hozták meg a végső befejezettséget, vagyis a nyugalmat. Békés viszonyok között is, a tartalékosok behívása katonai szolgálatra, állandósult. Tanáraink sem voltak ezektől mentesek. Hol behívták őket, hol leszerelték. Ugyanannak a tantárgynak több tanítója is volt számunkra. Mi pedig ahogy az előbb említettem, készültünk az érettségire. Képzeletben a szép jövőnket álmodtuk magunk elé. Én úgy éreztem, hogy az iskolán kívül, az én célkitűzésemet nemcsak nem értették meg, nem is tartották nagy becsben. Valami cirkuszi mutatványnak, képességnek minősítették falumban rajzolgatásomat, festegetésemet. Éreztem ezt szüleim hozzáállásában is, ha tudták volna Petőfi sorait: Az „ Egy estém otthon " költeményéből, biztos idézték volna. ,, Tudom, sokat koplaltál. Mutatja is szined. Szeretném látni egyszer, Mint hánysz bukfenceket". Megtörtént mégis, aminek a sors szerint meg kellett történni. Apám vágya „hogy vasúti tiszt legyek, szép nyalka egyenruhában díszelegjek", nem fog teljesülni. Rajztanárom közölte velem, hogy a rajz országos versenyre benevezésemet elküldték az Oktatási Minisztériumba. Addig is a tanulás mellett próbáljam gyakorolni a rajzolást és arra koncentráljak. „ Előtted a gimnáziumból már kikerült Seres János, szintén részt vett ilyen versenyen. Feladatul Bajza József: Búcsú című költeményének illusztrálását kapta. Sikeresen megoldotta, próbálj te is ilyen gondolatkörben gyakorolni. " Készítettem is néhány romantikus történeti illusztrációt. Rákóczi börtönből szabadulása, Tetemre hívás, Attila, Isten kardja megtalálása stb. stb. Ebben az időben egy-egy gimnáziumból évek múltak el, ha valakit országos versenyre küldtek. Ez akkor is kitüntetésnek és szinte értékelésnek számított, ha sorrendben az egy számjegyű sorban ért el eredményt. Eljött az ideje az értesítésnek, már nem emlékszem pontosan, milyen napon, annyit tudok csak, az érettségi vizsga előtti, körülbelül a második hónapban jelölték ki a verseny időpontját, a budapesti Barcsay gimnázium épületében. Megbeszéltük a tanárommal, hogy milyen eszközöket vigyek magammal. Eljött az idő. Az éjfél utáni korai vonattal indultam Budapestre, lévén szabadjegyem, az iskolának nem kellett útiköltséget fizetnie. Megérkeztem a Keleti pályaudvarra, kissé törődve, fáradtan, de reményekkel telve. A gimnázium a Nagykorúiból nyíló egyik utcában volt található. A kapuban már többen tolongtak. Én pedig elég korán megérkeztem. Beléptünk a vizsgaterembe. Csodálkozva néztem széjjel, az élelmesebbjei már otthon is voltak, így nem válogathattam, hogy mit is rajzoljak, esetleges látókörömet már elfoglalták az ügyesebbek. 38