Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Országos versenyre küldenek

A hegedűmmel jelentkeztem zenetanáromnál, megkérdezve, elvállalna-e tanítványának? Minimális havi összegért elvállalt, mivel én már akkor hatodikos gimnazista voltam, nem a rendes gyakorlatokat kellett tanulnom. A tanárom sajátos módszer és elgondolás alapján, összegező kurzusban részesített. Két hónap nyári tanulásom és gyakorlásomképpen, még az üveghangokat is begyakoroltatta velem. A gimnázium zenekarában ősszel már részt vettem. Az október hatodikai ünnepségen a Bihari kesergőjét, mint szólóhegedűsnek rám osztotta eljátszani. Tudta, hogy rajzi tevékenységem milyen fokán állok, mégis egy alkalommal megjegyezte, lehet énbelőlem, ha úgy gondolom, hegedűművész is. Nagyon megtisztelőnek és örömteljesnek könyveltem el ezt a megjegyzését, de reálisan megmondtam, én a rajzolásban már annyira bent vagyok, a zenénél pedig, mivel a fizikai adottság szükséges, a gyakorlásnak e korban lehetnek korlátai, ezért csak magam gyönyörűségére daloltatom a hegedűmet, nem vágyom világjáró deszkákon produkálni magamat. Én már nem hallottam édesapámat tárogatózni, bár a faluban úgy emlékeznek rá, hogy nyári estéken felhangzott a tárogató hangja, hallották minden házban. Úgy emlékeznek, hogy apám a Hernád hídjára állt, és a víz messze vitte a hangot. Állítólag anyám a gyakorlásait már unta, mint improduktív tevékenységet. Egy alkalommal mosolyogva hazajött, mondván, hogy egy hízott disznóért elcserélte a tárogatóját. Sajnálom, hogy nem hallhattam. Egyszer került a kezébe egy furulya és akkor olyan mesteri hangokat adott ki, hogy lenyűgözött. Édesanyám viszont zenevizsgámon vett részt, a közönség, akik nagy tapssal jutalmazták játékomat, valahogy megtudván, hogy az a fejkendős asszony az én anyám, sorban álltak gratuláltni neki. Nagy örömmel, sugárzó arccal tért haza, apám, aki nem részesült ebből az élményből, mogorván fogadott bennünket, hogy jó sokáig voltunk. A mai napig él bennem az a közmondás, nem tudja a jobb keze, mit cselekszik a bal. Anyám se tudta, hogy mitől fosztja meg apámat, amikor lekicsinyelte a tárogatót, apám se tudta, hogy milyen örömet vesz el anyámtól, amikor öröm álomvilágából felébresztette. A lét valóságából. Örömet szerezni másoknak a művészet feladata, elvenni azt sem tudatosan, sem tudattalanul nem szabad! Szeretet és zene nélkül is lehet élni, de nem érdemes. Országos versenyre küldenek Boldog az, aki jeles célját izzadva eléri, S bármily munka legyen, súlyát megbírni törekszik, Állhatatosságát jutalommal örömre tetézett Végezet ingerli, s más több munkára vezérli. (Vörösmarty Mihály: Boldog az, aki ...) Az érettségi felé közeledünk. Gyarapodunk testileg, szellemileg. Iskolai érettségi után a társadalmi elfogadottságot is el kell érni. E fogalomnak is megvannak a maga kritériumai. Természetesen a gimnáziumban eltöltött nyolc évnek ebben nagy szerepe van. Az iskola pártfogásában kialakult közérzet növelte talán ideálisan az 37