Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Non scolae sed vitae discimus

Non scolae sed vitae discimus ... Mint a fény mihelyt szabad, oly határtalanul tágult a lelkem, nőtt, már messze túl kíváncsiságban s reményeiben iskolán s minden hasznon VÉGTELEN nyílt elém, hisz most eszközt, szárnyakat kaptam... (Szabó Lőrinc: Olvasás) „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk", hirdette az osztályunk falára kitett latin idézet. Antik betűi, melynek kőbe vésett eredete kitűnik a kartonra történt nyomtatáson, hirdetve örök érvényességét. A közelében felfüggesztve a Zalán futása című illusztrációm. Az iskola, bár nagyon sokan tanultunk szám szerint benne, egy zárt egységnek tekinthető. Fizikailag érzékletességünk, a világra vonatkozólag, határoltnak látszik, ezzel szemben az iskolában számunkra kitágult a világ. Könyv formájában rendelkezésünkre álltak az emberi ismeretek, ha nem is teljességében, de tág területen való elsajátításra. Belső énünkből kezdtünk kitekintem a tágabb világra. Nem zárkózhattunk el a külső világ behatásaitól sem. Megváltozott osztályunk összetétele is, valamint a velünk szemben támasztott követelmény és ugyancsak a megismerés iránti vágyakozás is. Említettem, hogy könyvtár állt rendelkezésünkre, nemcsak a kötelező iskolai anyagot tartottuk egyedül üdvözítőnek, hanem még a tiltott regényekről is tudtunk. Azokról, amelyeket az akkori rendszer nem vett szívesen, ha valaki kezébe vette ezeket a könyveket, sőt úgynevezett tiltást rendelt el. Ilyenek voltak a népi írók egyikmásik személyisége által írt könyvek, hogy néhányat említsek: Féja Géza, Veres Péter, Illyés Gyula, a Puszták népe írója, amely különösképp, szociális érzékem kiműveléséhez jelentősen hozzájárult. Ady Endréről a könyvünkben alig volt szó, de az akkor élő költőkről és írókról sem nagyon. Nem szólva József Attiláról, kinek osztályfőnökünk gyerekkorától ismerőse, gimnáziumi és egyetemi társa volt. Nem véletlen, hogy így az írásbeli érettségi tételünk majd Ady Endréről szólt. Belső énünk gazdagodása, a külső világ észlelése, annak zuhatagos mozgása, a kölcsönhatásnak olyan teremtődését eredményezte, mely a személyiség, jellemalakulásánál létrehozza - a megélhetési létfelkészülésen túl - a hivatásvállalás utáni vágy igényét. Már említettem, a négy gimnázium elvégzése után sokan abbahagyták tanulmányaikat, az addigi ismereteiket elégnek érezvén megélhetésük biztosításához. Előállt az, hogy az A és a B osztály lecsökkenése azt szülte, hogy a két osztályt összevonták. Viszont már többen is voltunk ahhoz, hogy Miska bátyánknak ne okoztunk volna gondot. Legyünk tárgyilagosak, most már az előző gondolatok alapján az iskola zártságát, a külvilág hatását is vizsgálva teszem meg értékelésemet. Szellemeskednék, azt mondhatnám, hogy öregebbek lettünk. Kamaszodtunk. Kisöregek lettünk?! Mi is magunkon hordtuk az e kornak minden könnyedségét, felelős vagy felelőtlenségét, vágyát vagy vágytalanságát, idealizmusát vagy realizmusát, annak 32