Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Vigaszért bolyongva a szellem tárházában

vissza, ebből világosodott meg előttem a halott Emmi ajánlása alapján: Márta egy reinkarnáció szimbólumaként enyhíti az elmúlásból létrejövő valóságot. A tavaszt, a feltámadást. A keresztény üldöztetés idején Krisztust Orpheusként ábrázolják lanttal a kezében, jelképezve a halált megváltó Krisztust. Ilyen belső szellemi teremtődést megélve, gondolataimban rendet teremtve, majd gazdagítva, a képzeteimből újakat alkotva, hogy megvalósítsam belső énem gondolatainak valóságformáit. Megkerestem levélben Bínó Mártát, hogy óhajom - találkozzak vele. Úgy is lett, azzal az elhatározással, hogy véget vetek ennek a szellem tárházban való egyedüli mászkálásomnak, vagy teljesítem Emmi hagyatékát (amit bevallók, szívesen vágytam megvalósulására, de felkészültein a csalódásra is). Mindenesetre egy mérföldkőjelző igenje vagy nemje forgott kockán. A találkozás megtörtént, megállapodva abban, egyelőre ismerjük meg egymást, valamint családunk környezetét, és ha úgy találjuk, hogy azonos célért és eszméért a végtelenbe akarunk pillantani, házasságot kötünk. Ennyit az előzményről. A megismerési, várakozási idő alatt végeztem én is és Márta is tanári tevékenységét. Férfi lévén, leányomnak a társadalomban való helytállási magatartását, úgy gondoltam segíteni fogja Márta. Zsuzsa tovább tanult, az egri Pedagógia Főiskolán. Ebben az időben pedig kaptam egy UNESCO nemzetközi kulturális kongresszusra, Zágrábba meghívót. Márta pedig Pécsett volt egy szakmai továbbképzésen. Ez idő alatt levelezéssel üdvözölgettük egymást. Úgy jött a sors, hogy 1973. július 21-én házasságot kötöttünk. Esküvőnkön megjelent nagynénje, édesanyja testvére, Rellus néni, Rómából érkezett Anzelma néven orsolyita apáca. Anyósom visszakísérte Rómába, mi pedig Galyatetőn töltöttünk időt, a festői Mátra vidékén. Itt legalább harminc darab akvarellt festettem. Kétségkívül az események történései, ha nem is olyan gyorsan peregtek egymás után, mint ahogy itt karcolataimban megjelennek, de újra a cél felé indulást érezve, az alkotás múzsája állt mellém. A Képzőművészeti Alap decentralizálódik, és vidéken is a képek eladására, önálló munkacsoportok jönnek létre, saját foglalkoztatású eladási ügynökökkel. Ebben az időben a Debreceni Műhely elnevezésű közösségnek lettem a tagja. Fennállása alatt, feljegyzéseim alapján 50 db-hoz közelítő mennyiségű képet vásároltak tőlem. Ez anyagi helyzetünket enyhítette. Szükség is volt rá, mert házasságkötésünk után egy évre megszületett György nevű gyermekünk, s ezen időben leányom az egri főiskolán végezte tanulmányait, noha valamennyi kedvezményt kapott, mégis a mi anyagi támogatásunkra szorult, amit szerényen tudtunk csak megtenni. Az elgondolásoknak a megvalósítására való törekvés a sorsnak akadályoztatása révén hátrányt szenvedett. Természetes, az időben éveink 141