Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Bizalom abban, amit remélünk

„ ...szállnak a gyors behívók, szaporodtak a verstöredékek, és szaporodtak a ráncok a szépmosolyú fiatal nők ajka körül s szeme alján; elnehezedtek a tündérléptü leányok a háború hallgatag évei közben. " Emberi sorsok, emberi boldogságok dehnmanizáció kíméletlensége által mennek tönkre. Én is átéltem, Petőfi, Radnóti is átélték ezt a kettősséget, a boldogságvágy és a kíméletlen sors, amely letörli a vágy beteljesülését. A házasságom, személyiségemjellemem kialakulásához besorolható abba a szükségszerűségbe, amely eddigi szellemi eredményeim továbbmélyítéséhez járult hozzá. Levizsgáztam az egyetemen, visszajöttünk Győrbe. Feleségemnek most már nemcsak Bőccsel, hanem Győrrel is meg kellett ismerkednie. Itt azzal fogadtak, hogy egy új középiskolai kollégium jött létre és engem vártak, hogy elfogadom-e az igazgatóságát. Elfogadtam, örültünk neki. Ez az épület a Káptalan-dombon az egyháztól bérelt épület volt. Mindketten fiatalos lendülettel kezdtünk neki az épület berendezésének, a számunkra kijelölt lakórész otthonossá tételéhez. Fiatal házasként nem vettük észre, vagyis nem törődtünk a hiányosságokkal. Örültünk egymásra találásunknak, az előttünk lévő életnek. Bizalom abban, amit remélünk A Gondviselés, mely őrzi e Rendet, fénnyel nyugtatja az eget, amelyben a Gyorsak Gyorsa kezdettől kerengett; s most itt letett, mint sors-rendelte helyben, az íjj erejével röpítve, melynek minden vesszője megpihen a Jelben. Igaz, hogy mint a Forma nem felel meg a művész magas célzatának olykor, mert az Anyag süket s nem arra termett; úgy néha e pályáról másba torkoll a teremtmény útja: (Dante: Isteni színjáték I. 92-124) A hét évig tartó levelezésünknek végeszakadt. Nem szép szó ez a végeszakadt. Csak a tartalom vett más formát. Az együttlét közelsége, a beszéden keresztül belső énünk kapcsolata. Bensőnkben teremtett világunk külsőnkben is érzékletes megnyilvánulása. Megerősíti együttgondolkodásunkat. Együtt teremtjük világunkat, amelyben önmagunkat szemléljük. Most már nem távoli jelzésekkel, hanem mi ketten. Ennek a szónak, hogy ketten, mély tartalmi jelentésének kell lenni. Házasok lettünk. Mi a művészet? Tettem fel a kérdést. Csak próbálkoznak megfogalmazásával, de nem sikerül, csak hozzávetőleges utalásokkal találkozunk. Mi a szerelem? Szemérmességem ellenére sem kerülhetem ki a kérdést. Sőt számomra ez a hosszas, évekig tartó levelezés azon kívül, hogy egy házasságban realizálódott, elválaszthatatlan attól az úttól, amely művészeti tevékenységem hitét megerősíti. A végtelenbe tekinteni. 123