Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)
Puskagolyók közt Ámor nyila
való részvételem, ahol igazán egy-egy megbízás emberi életekért való felelősséget hárított az egyénre, nem veszett el, hanem megerősödött. Minden egyes diákot saját testvérének érzett az ember, idők múltával pedig barátjának, netán kollegájának. így történt ez Patay László tanítványommal is, aki kezdeti pártfogásommal futotta be sikeres festőművészi pályáját. r Puskagolyók közt Amor nyila Míg az ember boldog nem volt, Addig meg nem halhat. S a boldogság sosem késő, És ez oly bűvszer, mitül - Essék csak egy csepp beléje Egy tenger megédesiil. (Petőfi Sándor: Bolond Istók) „ ... elvitték a legények elejét! Maradt még ott kettő, három nyomorult, rátok lányok még az ég is beborult". Torokszakadtunkból ordítottuk menetelésünk ütemére. Nóta! Vezényelte a szakaszvezető úr. Erőltetett vidámság, legényi hetykesége a katonává válásnak. „Nem férfi az, aki még nem volt katona". Madarász Viktor is elpityeredett, mikor fiatalsága miatt nem akarták bevenni a szabadságharc katonái közé. Katonának egészséges fiatalembereket vesznek be. Spártában a gyenge testalkatú szülötteket a Taigetos hegyről dobták le. Háborús ismeretségünkből származó levelezésünkön keresztül tartós szellemi kapcsolat létrejötte nélkül nem volnék Győrben. Sőt valami elszakíthatatlansággal egymásra találásnak kitartóan törekedtem, hogy idekerüljek. Mielőtt megírtam volna történésem ezen részét, mindegyik karcolatomhoz, ehhez is kerestem az ide illő idézetet, mely körülbelül sűríti a történések köznapiságát, lényegid tartalommá. Valaha még diák lévén, egy diákkislány megkért, hogy emlékkönyvébe rajzoljak és írjak valamit. így eszembe jutottak Petőfinek a Bolond Istókból vett sorai, melyeket akkor emlékkönyvébe írtam. Őszintén szólva, vissza-visszatartott az „addig meg nem halhat" kifejezés és döntöttem. Döntöttem, mert Petőfi költeménye kifejezi érzelmeim engem motiváló jelenségét, behatásait. Ebben az elbeszélésben is betéved, bekényszerül, egy ember az esőtől verten egy családhoz, akitől később elválaszthatatlan lesz. Velem is ez történt, engem nem az eső csapdosása zavart be, hanem a második világháború vérzivatara. A magamra maradottság. A másnapi lét, nem lét kérdése, az addigi éveim küzdelmei, küzdelmeim szellemi gyümölcse, amely gondolatban felvetette, hogy ennek már vége is lehet. Ily körülmények között nem csoda belső énemnek a megrezdülése, Amor nyila a mitológia szerint, mely akkor repült, mikor az ismert kislánnyal már távol kerültünk egymástól. Olyan boldog lennék, ha egy pillanatra is láthatnám még egyszer. „Míg az ember boldog nem volt, addig meg nem halhat. " Úgy éreztem, én még nem voltam boldog, s nem halhatok meg ebben a vérzivataros ágyúdörgő világban. 121
