Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)
Megint egy mester. Zavaros változások
Megint egy mester. Zavaros változtatások A szív igen szoros helyre vagyon zárva, Az ábrázat sokra fordítható lárva: Sőt még a beszéd is olly csalható jel, Hogy minden szándékot palástolhatsz ezzel. Sőt a mosolygó száj, a vigyorgó szemek Egy ártalmas lelket fedező tetemek; Sőt mit mondok? vágynák ollyatén Júdások, Akiknek halálra árúi csókolások. (Csokonai Vitéz Mihály: A színesség) Visszaérkeztünk a miskolci müvésztelepröl. Az épületben tönkrement háborús maradványokat már eltüntetni igyekeztek, a benne lévő személyek addigi megszokottságát is az eltüntetés fenyegette. A felvételi vizsgákon újonnan felvett elsőévesek nagy száma volt található az osztályon. A felszámolt népi kollégium, államosítása létrehozta a Derkovits és Dési Huber-kollégiumokat, ahová a tehetségesnek tartott nép fiaiból toboroztak festőnövendékeket, azzal a célzattal, hogy a régi burzsuj, polgári festészetet a szocreál stílussal cseréljék fel, erősítvén a társadalmi rendszer stabilitását. Ennek érdekében a régiek közt elbeszélő-vizsgáztatást végeztek, hogy meggyőződjenek arról, hogy a régebbi személyek alkalmasak-e ezen feladat teljesítésére. Néhányukat eltanácsolták, eltávolították az Akadémiáról. Engem is berendeltek egy ilyen elbeszélgetésre. Kit látnak szemeim? - nevet nem említek - Losoncon találkoztam vele. Három zászlóaljunk nagygyakorlata alkalmával. Feletteseink hoztak össze, én már egy évet végeztem akkor az Akadémián, őpedig csak készült volna. Iskolaparancsnoka részére csinálgatott kertitörpéket, dísznek. E jelentéktelen eset részemről meglepetésként ért, amikor kérdést tett fel nekem, melyre válaszom a bizottság számára elfogadható volt. O viszont rákontrázott, hogy ezelőtt nem ez volt a véleményem. Mai napig is értelmezhetetlennek tartom ezt, mert nemhogy véleményt nem nyilvánítottam a katonaságnál való találkozásunkkor, de a bemutatkozáson kívül alig szóltunk pár szót egymáshoz. Ez a személy Sztálin és Rákosi elvtárs elkötelezett híveként fórumokon, mint festő, gyakran szerepelt. Az eseményeket papírra vetni, a sorok kényszere szabja meg az egymásutániságot erőltetve, vagyis lineárisan, itt viszont az események dimenzionálisan, térbeliségben és időbeliségben is szinte azt lehet mondani, hogy egyszerre jelentkeztek. Sok dolog volt, aminek megoldása nem könnyű feladatot rótt rám. A tanári szak elvégzése negyedik éven a kijelölt gimnáziumban óralátogatásokat, ezzel együtt gyakorló tanításokat tett kötelezővé. A heti ötvenkét óra keretén belül, mivel az iskolai tanítás délelőtt volt, az alakrajz gyakorlatból kellett kiszakítanom az időt. Köztudott már írásaim alapján, hogy Burghardt mestert eltávolították, és végleges személyt tettek mesterré, megszüntetve a váltakozó személyekkel való helyettesítést. Én gyakorló tanításon voltam, mikor új mesterem, név szerint Bencze László megjelent alakrajzi tanszékén, hogy megismerkedjen a majd általa vezetett növendékekkel. Nehezményezését fejezte ki, többször említve nevemet, hogy én nem jelentem meg. Némi iróniával emlegetett és egy-két megjegyzéséből az volt kiolvasható, hogy bő információt kapott nyomozóitól - hogy így nevezzem -, személyemről. Nem bizonyítható, de egy 105
