Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

kemencével szerelték fel az üzemet és ettől kezdve síküveget, vagyis mai értelemben vett ablaküveget is készítettek. A regéci uradalom hutája az 1740-es évek végére teljesen felhasználta a környező erdőségek fáit. 1758-ban a régi telephelytől 5 kilométernyire építették fel az új üveghutát, amelynek bérlője egy szlovák származású, Csupka József nevű üveges lett.

12 Ekkortól lett a régi huta körül kialakult település neve Ohuta, míg az újé Újhuta. Az új üzem és telephely a régihez hasonlóan épült. A huta faszerkezetű, zsindellyel fedett volt, négy ajtóval ellátva. Ebben azonban már nem négy, hanem öt kemence állott. Ezek közül egyet-egyet faszárításra, hamuzsír-főzésre és kőégetésre használtak. Két kemencében pedig az üveg olvasztását végezték. Az olvasztókemencék közül a nagyobbik egyben a táblanyújtó kemence is volt, amelynek kiszélesített és vaslappal fedett elején a zsákformára fújt üveget „kisimították", hengerelték, miután két oldalán a fújt üveget kiterítették. A műhelyépületet a bérlő által fogadott szlovák üvegesek lakóépületei vették körül, amelyek szintén faszerkezetűek és zsindellyel fedettek voltak. Csupka József közel 3 évtizedig volt bérlő. Az ő ideje alatt vált a huta Tokaj-Hegyalja üvegkészítő centrumává, mert az üzem termelésének döntő részét a borospalackok képviselték. A palackok jelentős hányada hasáb testű üveg vagy finom borok tárolására szolgáló butélia volt. Csupka kezdte el gyártani a lapos testű, „golyvás nyakú" korsókat is, amelyek igen kedveltekké váltak a borosgazdák körében. 1776-ban a Trautsohn család kihalása miatt a regéci uradalom kamarai kezelésbe került, és az üvegkészítés a kincstári érdekek miatt ablaküvegek és közönséges borospalackok gyártására korlátozódott. 1807-ben új tulajdonosa lett a regéci uradalomnak, Bretzenheim Károly herceg lett az új földesúr, aki németországi birtokait adta cserébe a császárnak a regéci és a sárospataki területekért. A herceg a tokaji bor északi államokba és Oroszországba történő szállításának szorgalmazója volt. Ezért különös jelentőséget tulajdonított a bor tárolására, fogyasztására szolgáló üvegedények készítésének. Az uradalmi hutát először egy zsidó kiskereskedőre, Fried Ezsaiásra bízta, hogy célját valóra váltsa. Az 1840-es években az öblösüveggyártás fejlesztésére új üzemet létesített Középhután. 1849-ben az uradalom összeírásában ekképpen olvashatunk erről: „a regéci üveghuta az előtt az Uj Hutában volt s onnan Ferdinánd herceg alatt Közép Hutára tétetett át, az előbbeni leromboltatván s a mostani egészen újból készíttetvén." A Középhután létesített üzem az egykorú leírás szerint a következőképpen nézett ki: „üvegolvasztó kemencze és üvegkészítő ház sindely fedél alatt, 14 öl hosszú, 7 öl széles... Üvegnyújtó kemencze sindely fedél alatt, 11 öl hosszú, 5 V2 széles. Üveggyára legények laka sindely fedél alatt 6 2/3 öl széles. Hamuzsírfőző ház sindely fedél alatt, kötöző malom, sindely fedél alatt, hossza 5 öl, szélessége 3 öl." A leírásból megállapítható, hogy a huta épületei a XVIII. század eleji, de továbbmenve a középkori üveggyártó helyek képét mutatják. A régi üveggyártástól való eltérés mai fogalommal élve a termék-előállítás szerkezetének módosulásában és a piacorientáltságban figyelhető meg. Bretzenheim herceg 1849-ben új vezetőt álktott üzeme élére Roscher Lajos szemekében, aki cseh-morva üvegeseket vont be a termelésbe. Roscher a Tokaj-Hegyalja igényeit kielégíteni szándékozó termelés szerkezetét kívánta átalakítani úgy, hogy a nagyobb városokban, így Kassán is piacképes legyen. E,zért a huta mellé csiszoló és gravírozó berendezéseket telepíttetett és kísérletet tett az üvegfestés meghonosítására is. Úgy tűnik, hogy a hagyományos üvegkészítés modernizálása eredménytelen kísérlet volt. 1857ben a Kassán megrendezett felső-magyarországi Első Műtermény és Iparkiállításon mindössze két darab üveghenger bemutatására vállalkoztak. Az egykorú leírások szerint az üveghengerek bemutatásával az üzem vezetői az új kísérletezésre akarták irányítani a figyelmet. Az üzem termékei túlságosan egyszerűek és közönségesek voltak.'

1 1875-ben a Bretzenheim család kihalásával báró Waldboth-Bassenheim Frigyes tulajdonába került a regéci uradalom egy része, többek között a középhutai üvegkészítő műhely is. Az üzem új bérlői a budapesti Goldstein testvérek, a hagyományos piaci lehetőségek kiaknázására törekedve továbbra is parasztüvegek gyártására helyezték a hangsúlyt. így elmaradt a huta modernizálása. A középhutai üzem továbbra is fatüzelésű ke-