Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

mencékkel működött, pedig ebben az időben már a huták többsége áttért a regenerátoros gáztüzelésű kemencékre. A hutában a készítményeket még mindig fúvással állították elő. A regéci uradalom hutájának fejlődése a XIX. század második felében a munkások létszámának emelkedésében és az üzem kapacitásának növekedésében mutatható ki. Telkes Simon 1895-ben, az iparfelügyelők gyárvizsgálati jelentései alapján a regéci hutáról a következőket írta: „az üzemben évenként feldolgoztak 2000 q kvarcot, 1000 q homokot, elhasználtak 5000 m

3 fát. A gyárnak van egy héttégelyes olvasztókemencéje, tégelyenként 120 kg ömlesztett üveganyagra, egy csiszoló és egy sulykos kvarctörő műhelye, melyek egy-egy lóerejű vízikerékkel rendelkeznek. A vízesés magassága 0,5 méter. Eves termelése 1500 q közönséges, csiszolatlan öblös üveg." Telkes Simon 1895-ben írt üvegipari monográfiája a középkortól ismeretes technológiával dolgozó üzemek közé sorolta a regéci uradalom üveghutáját.

14 E behatárolás tökéletesen megfelel a valóságnak. Az 1916-ig folyó regéci üveggyártás két évszázados történelme során mindig középkori hutákra jellemző technológiát juttatott érvényre, biztos piaci háttérrel rendelkezve. E piaci háttér pedig a tokaj-hegyalj

ai borvidék volt. A XIX. század végén és a XX. század első évtizedében a közlekedési útvonalaktól távoli regéci huta termékei annyira kedveltek voltak, hogy az első világháborúban harcoló magyar katonák a pléhkulacsokkal szemben előnyben részesítették a regéci hutában gyártott üvegkulacsokat. II. Rákóczi Ferenc volt a parádi üveghuta alapítója is. A debrői uradalom, s benne Párád települése is 1708-ban került örökség révén a fejedelem tulajdonába. A huta alapításának körülményeiről csupán egy szűkszavú német mondat utal 1712ből, amikor a Rákóczi-birtokok idegen kézre kerültek: „Der Fürst Rákóczy hat in der Rebellion eine Glashütte aufrichten lassan".

15 Ezt azt jelenti, hogy a fejedelem az üveghutát a szabadságharc ideje alatt alapította. Az alapítás pontos éve tehát 1708. volt. A szabadságharc lezárulása előtt, Rákóczi csillaga lehanyatlásának időszakában a fejedelem már nem törődhetett a hadsereg ellátásában mellékesnek tűnő manufaktúrák felállításával. Mégis a parádi üveghuta létesítése azt bizonyítja, hogy a fejedelem a magyar ipartörténet egyik kimagasló személyisége megfontolt és pillanatnyi döntései alapján is, hiszen: „... nem volt ékes tervezetbe foglalt iparpolitikája, de bizonyos, hogy Mátyás király (ka — Erdélyt nem számítva - a tulajdonképpeni Magyarországon a XVIII. század kezdetéig senki sem tett nála többet a magyar ipar érdekében." A Párád mellett alapított üveghuta a kezdetektől fogva öblösüvegek gyártását tekintette feladatának. A különféle típusú üvegeknek az EgerGyöngyös vidéki szőlőtermesztő területeken volt nagy keletje. A parádi huta alapítása azért is különös jelentőségű, mert alapító mesterei magyarok voltak nevük alapján, 1717-ben a debrői uradalom új birtokosa, Althán Károly lett. A földesúr az uradalom birtokbevételekor arról is számot adott, hogy a Párád határában emelt üvegcsűr néhány éve már üzemen kívül volt. Althán Károly gondoskodott a termelés feltételeinek biztosításáról, miután munkásokat telepített be uradalmába, és a kor jellemző technikai színvonalát képviselő üzemet létesített. Althán gróf német mestert és bérlőt bízott meg az üveggyártással. Az üvegesek öblösüveg készítésére rendezkedtek be, amire a huta 4 kemencés hagyományos megoldása és az inventárium termékskálája egyaránt utal. A hutában formába fúvott palacküvegeket készítettek, amelyeket Eger és Gyöngyös vásárain értékesítettek. A debrői uradalomban elkezdődött üveggyártás az 1740-es években lendült fel, amikor az udvari kamara elnöke — a XVIII. század egyik legjelentősebb „vállalkozója" —, Grassalkovich Antal lett a tulajdonos. Az új birtokos 1767-ben fában gazdag vidékre, Új hutára (ma: Parádsasvár) telepítette át az üzemet, melynek már a korábbinak 4—5-szörösét kitevő munkásgárdája volt. 1771ben 15 szakmunkás dolgozott itt, akik felerészben magyarok, másik részben pedig szlovákok voltak. 1777-től a huta Észak-Magyarország egyik legjelentősebb üvegkészítő centrumává vált. Ez évben Orczy József, a XVIII. század egyik legjelentősebb nemesi-vállalkozói dinasztiájának tagja bérbe vette Grassalkovich Antaltól a debrői uradalmat. Orczy József többek között nagy gondot fordított az üveggyártás fejlesztésére, amire a huta bérleti