Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS KITELJESEDÉSE A XVI—XVII. SZÁZADBAN

látták el üvegtermékekkel és csak ezután kezdték el értékesíteni produktumaikat a környező városokban. Ez a tendencia érvényesült a dél-erdélyi szász huták esetében is. A felső-magyarországi és az erdélyi huták számadásaiból kiderül, hogy a huták főként ablaküveget gyártottak, az öblösüveg előállítása másodlagos jelentőségű volt. A XVII. század második harmadától érzékelhetően megnövekedett az öblösüvegek iránti kereslet és ennek következtében a huták termelési szerkezetében eltolódás következett be ez irányba. A XVI. századtól mutatható ld az ablaküveg széles körű elterjedése, „tömeges" alkalmazása. Az üvegablakok többfélék voltak. Ezek a termékek általában kerek formájúak, ritkábban hatszögletűek lehettek. Zöld színű üvegből készültek, vagy pedig színtelen, áttetsző alapanyagból. Ezek alapján nyerték elnevezéseiket. A zöld színű ablaküvegeket általában paras^fkarikanak, a színtelen, áttetsző ablaküvegeket pedig kristály kari kávák vagy tányérnak hívták. Az üvegkarikának ablaknyílásokba való rögzítése fa, ón vagy ólom segítségével történt. A hutáknak helyet adó uradalmak összeírásait vizsgálva szembetűnő, hogy mindenütt általános volt az ablaküvegek használata. A felső-magyarországi üvegcsűrök túlnyomó többsége Rákóczi-birtokokon volt. Az összeírások szerint a makovicai uradalomban, a zborói várban „a felső palota pitvarában, az északi felső házban, a bejárók házában, a fejedelem házában, az erről nyíló bástyában, az úrfiak, a leányasszonyok, a fejedelemasszony házában és az ebből nyíló bástyában" kristály üvegablakok voltak 1636-ban. A patáid vár ablakai is kivétel nélkül üvegezettek voltak. Egy 1637-es kimutatás szerint Patakon nagy készleteket halmoztak fel, nyilvánvalóan az uradalmi épületek üvegezésére. „A felső sáfár házban 12 540 kristálytányér állott." Borsi várában 1638-ban „az első pitvar, az úrfiak háza" ablakait fedte kristálykarika. Hasonlóképpen Munkács várában és uradalmi epületeken is üvegezettek voltak az ablakok. 1641-ben Makovicán a raktárakban 600 parasztüveg-tányért és 500 kristályüveg-karikát találunk. Megemlítenek továbbá olyan ablakkarikákat is, „amelyeken az Ur és az Asszony Nagyságoknak czímere vagyon". Ezek festett üvegek lehettek. A regéczi várban 1676-ban és 1678-ban az összeírok az ablakokról szólva ezt jegyezték fel: „.. .négy ablakjai, melyeknek egyikén vasrostély, a hármán egy-egy tollas vas, két ablakja lévén mindegyikében tollas vas 2, ablakra való vasdrótos hallók négy ablaka három, melyeknek egyike új, öreg vasrámás lévén, kristályüvéges, öreg vasrostély rajta, kétfelé nyíló, négy darabból álló vas-sarkak, hevederes, a táblák reteszkéivel együtt, parasztüveg ablaka egy öreg, egy kis ablak parasztkarikás".

30 A Rákóczi-huták termékfölöslegét a számadói kimutatások szerint a gazdag szepességi városokban, Bártfán, Lőcsén, Eperjesen stb. értékesítették leginkább. Ezen kívül Kassát, Ujhelyt, de még a távolabbi hegyaljai városokat, sőt Miskolcot is felkeresték a fejedelem üveo-gel kereskedői.

31 Érdékben - mint erre már utaltunk — a városokban fejlett üvegipar létezett. Az üvegesek a szász városok hutáiból és Lengyelországból szerezték be a tányérüveget. Kereskedőtevékenységük révén a szomszédos kelet-magyarországi városokba, így Debrecenbe is szállítottak árut. A dél-erdélyi fejedelmi huták alapítását követően a lengyelországi behozatal erősen visszaesett. A fejedelmi huták az uradalmi szükségletek biztosítása után egész Erdélyt, de még az Erdéllyel szomszédos délnyugati és északnyugati területeket is ellátták. 1647ben a fejedelmi épületek ablakai mind üvegezettek voltak. Feljegyezték, hogy a fogarasi várban még a „tyúkász" pitvarának is „vagyon egy ewegh ablaklya". 1648-ban a porumbáki udvarház raktáraiban óriási mennyiségű, 14 600 „ablakra való üvegtányér" várt értékesítésre. Az erdélyi huták ablaküveg-termelése a XVII. század közepétől jelentős mértékben növekedett. Ebben az időszakban több természeti csapás sújtotta a városokat és az újjáépítéshez sok üvegre is szükség volt. 1655-ben a kolozsvári tűzvészben 1800 lakóház pusztult el. Brassó házainak jelentős része pedig 1689-ben esett a tűzvész áldozatául. Az ablaküveg iránti keresletet fokozta az is, hogy a XVII. század az erdélyi udvarházi építkezés virágkora. Ez az épülettípus több lakóházat jelölt, amelyek a nemesség igényeit különböző szinten elégítették ki. Voltak csillogó, ónfoglalatú üvegablakokkal ellátott épületek, voltak fába foglalt üvegtáblájú ablakokkal ellátott objektumok, de voltak marhahó-