Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS KITELJESEDÉSE A XVI—XVII. SZÁZADBAN

lyagokkal, papirossal vagy deszkával táblázott ún. kintornás ablakú lakóházak is. Megfigyelhető, hogy az udvarházakban csak az alsórendű helyiségekben volt egyszerűbb megoldású vagy „parasztüveges" ablak. A hagyomány szerint az első síküveg ablaktáblákat Haller János hozta Bécsből Magyarországra, amelyeket nagyon megcsodáltak. A felvidéki és az erdélyi huták a bécsi síküveg megjelenését követően rövidesen képesnek bizonyultak táblaüvegek gyártására. 1634-ben Makoviczán már „2 táblaüvegablak és 2 tábla, fában foglalt, fürdőző házra való üvegablak"-ot jegyeztek fel. 1641-ben pedig „öt tábla iveg ráma, 3 iveg ablak nagy táblás, ólomban csinált" szerepelt a kimutatásokban. Erdélyben is viszonylag korán, már az 1630—40-es években készítettek ilyen típusú üvegeket.

32 Ob/ösüvegek gyártása A XVI—XVII. századi huták öblösüveg-gyártásáról az írásos források csak a korszak második feléből közölnek hasznosítható információkat. A XVI. századi termékek meghatározására alapvetően a régészeti leletek szolgálnak kiindulópontul. Ezek alapján leszűrhető az az általános következtetés, hogy a huták döntően velencei modorban gyártottak öblösüvegeket, a termékek többségükben velencei formák utánzatai voltak, a mintául szolgáló üvegektől jóval egyszerűbb kivitelben. Változatos típusú palackokat gyártottak. Tovább éltek a XIII—XIV. században elterjedt ún. kettős kónikus üvegek egyszerűbb változatai, amelyek elnevezésüket különleges formájú^ oak köszönhetik. A palack szűk szájnyílását általában gyűrű veszi körül és a nyak a szájnyílástól lefelé folyamatosan bővült, mintegy bugyrot képezve. Az így kialakított bugyrot ismét egy gyűrű zárta le, elválasztva az üveg felső részét a hordószerűen kiképzett alsó tagtól, amelyet szalmafonat vett körül, hogy a benne lévő ital hőmérsékletét hosszabb ideig a kívánt hőfokon tartsa. Gyakori palackformának tekinthető a hosszú, szűk nyakú, gömbölyű testű, tárolórésszel ellátott üveg is. A palack tárolórészének állandósult formájával szemben megfigyelhető, hogy a mesterek a nyakrész hosszának és kiképzésének variálásával alakítottak ki összhatásában eltérőnek tűnő üvegeket. A XVI. század jellegzetes palacktípusa volt a „csali" palack vagy „kotyogós" üveg is. Az edény alaptípusát a gömb hasú tárolórészhez csatlakozó erősen leszűkített hosszú nyakrész jellemezte, amelynek széles szájrésze volt. Gyakori volt a nyakrész ívesen való görbítése és több csőből való összecsavarása. Az üveg alkalmas volt az egyházi szertartásokon használt bor és olaj tárolására, mivel a folyadék csak cseppenként adagolva folyt ki belőle. Széles csészéhez hasonlító szája miatt pohárként is használták.

33 A palackokhoz hasonlóan a XVI. századi poharak is változatos formájúak, díszítményűek voltak. Az egész Európa területén divatos cseppes pohártípus sajátos változatának azokat a nagyobb méretű ivóedényeket tekintjük, amelyeket az európai párhuzamokhoz képest nagyobb cseppekkel díszítettek.

34 A Pomázról, Pilisszentkeresztről, Sarvalyról, Esztergomból és Visegrádról előkerült töredékek nagy száma bizonyítja, hogy a késő középkorban kedvelt pohárféleség volt a zöld színű üvegből készült ún. káposztatorzsa üveg. Az ivóedény testét általában nagyméretű üvegcseppek díszítették. A velencei üveggyártásnak köszönhetően terjedtek el Európa-szerte a változatos formájú és díszítésű serlegek. A Kárpát-medence területén gyártott üvegek általában vastagabb üvegfalúak voltak előképeiknél és viszonylag leegyszerűsített vonalvezetésű forma jellemezte őket. Gyakoriak voltak a félgömb, a tölcséres és a hordószerű kupával, vagyis kehelyrésszel ellátott darabok, amelyeknél a kehely különböző megoldásokkal csatlakozott a talprészhez. A félgömb és a tölcséres formájú kelyhekhez rövid, két gyűrű közé fogott golyó alakú nódusz tartozott. A hordószerű tárolórésszel ellátott ivóedényeknél a talprész a kupától indult ki, tölcsérszerűen. A serlegek díszítményei a felhőszerűen húzott elcsavarodó felületkezelés nyomán és rátétekkel, függőleges bordázatok kialakításával keletkeztek.

35 A XVI. századi hutáink jellemző termékei voltak az egyszerű formájú, de változatos díszítésű üvegtánjérok is. Közülük az „a la façon de Venise" stílusú hazai termékelőállítás jellemző példái azok