Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)
AZ ÜVEGGYÁRTÁS KITELJESEDÉSE A XVI—XVII. SZÁZADBAN
12-én bekövetkezett váratlan halála a jövőt teljes bizonytalanságra ítélte. Georg Kraus, szász krónikaíró 1630-ban, itáliai tanulmányútján találkozott azokkal a velencei üvegesekkel, akik Porumbákon dolgoztak. Feljegyzése szerint az üvegesek a Bethlen Gábor halála után bekövetkezett bizonytalanság és az uradalmi tisztviselők rossz bánásmódja miatt tértek vissza hazájukba. 25 A velencei mesterek távozása nem jelentette azt, hogy a huta beszüntette termelését. Inkább az a megállapítás a helytálló, hogy a termelés stagnált. A porumbáki uradalom 1632. évi urbáriumában még mindig szerepel az üzem, bár nem termelt: „Vagyon ezen határon egy üvegcsűr is minden hozzátartozó készségével egyetemben. Vagyon egy két nyilu és egy kerekű malom is az üvegcsűr mellett". Csak 1648 tájékán kezdett el újra üzemelni a huta. Ebben az évben az uradalom leltára az üvegcsűr és a teljes felszerelés leírását tartalmazza. Ebből megtudhatjuk, hogy a faszerkezetű, csűrszerű építményben két kemence állott. A kisebbik az alapanyagok szárítására és az üvegkészítő formák égetésére szolgált. A másik, nagyobb méretű kemence volt a műhelykemence, amelynél négyen dolgoztak. A román és a német származású mesterek fa és agyagból égetett formákat használtak az öblösüvegek készítésekor. A csűr egyik szeglete el volt kerítve és itt tárolták a kész üvegeket. 26 Feltétlenül említésre méltó, hogy az eszközök között nyilvántartásba vettek egy „palacksutu csinálót" is, ami azt jelzi, hogy a palacküvegek nyakrészét ónfoglalattal és zárószerkezettel látták el. A porumbáki huta 1688 körüli áthelyezéséig az előzőekben bemutatott technikai szinten működött az összeírtok szerint, amelyekben rendszeresen tájékoztatnak a mindenkori hasznosítási formáról is. Az üzemet mindig bérbe adták, de hogy kinek, azt csak egyszer tüntetik fel. 1674-től lengyel üvegesek voltak a bérlők. Fogarasföld másik fejedelmi birtokán, a kománai uradalomban csupán néhány évtizeddel később alapítottak üveghutát, mint Porumbákon. Az üzem azonban igen rövid életű volt, 1667-től már semmilyen híradás nem szerepel róla. Az üzem működésének kezdetekor korszerűbb felszereltségű volt, mint a porumbáki. 1633-ban újonnan épített üvegcsűrként vették nyilvántartásba: 27 „Felső Kománán felül az patakon az Völgyben fenn majd fél mérföldre vagyon egy újonnan alapított üvegcsűr" új zsindelyes és az felvége héjazatlan." Az épületben három kemence volt. A fa és agyag üvegkészítő formákon kívül volt még egy rézforma is „kotyogós üvegnek való". Az üzem személyzete 7 üvegesből és négy hamuégetőből állott. Ez utóbbiak négyszer nagyobb létszáma is jelzi, hogy itt Kománán négyszer nagyobb mennyiségű alapanyagra volt szükség, mint Porumbákon. Következésképpen a termelés is jóval jelentősebb volt. A kománai üveggyártás rövid időn belül hanyatlásnak indult. Ennek oka az építkezések során elkövetett hibákra vezethető vissza. 1648-ban, amikor az uradalom leltárát összeállították, az üveghuta épülete már meglehetősen rossz, elhanyagolt állapotban volt. Rossz volt az épület fundamentuma és a tetőzete is tönkrement. Az összedőlését csak az akadályozta meg, hogy oldalfalát megtámasztották. A bolthajtásos üvegszárasztó kemence összehasadozott. „Az apró üvegtányér-égető kemence alja rossz." 28 A nyersanyagok előkészítésére használt „pirító kemence" sípja is eltöredezett. A műhelykemencében az „öt üvegolvasztó fazék semmirekellő" volt. Ilyen termelési feltételek mellett már jóval kevesebb alkalmazottja volt az üzemnek, mint 15 évvel korábban. A hutában már csak mindössze négyen dolgoztak, vagyis a munkáslétszám majdnem harmadára csökkent. 1648 után a huta állapota ugyancsak romlott és ez vezetett végleges bezárásához. 29 A XVI-XVII. SZÁZADI ÜVEGMŰVESSÉG EMLÉKEI A% ablakok üvegezése A XVI-XVII. századi üveghuták kezdetben szűk piaci igényeket elégítettek ki. A fennmaradt középkori eredetű bányavárosi huták termelése egyre inkább kizárólagosan csak a bányászat ellátására irányult. A főúri uradalmak központjaiban emelt üvegcsűrök működésük kezdetén az uradalmakat