Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS KITELJESEDÉSE A XVI—XVII. SZÁZADBAN

veznek (Valea Sticlariei). Az 1573-ban már létező brassói üvegcsűr még 1615-ben is üzemelt. Egy brassói polgár, bizonyos Andreas Hegyes a következőket jegyezte fel naplójában 1615. június 22-i dátummal: „Asszonyainkkal együtt az üvegcsűrnél voltunk. Egész nap zuhogott az eső s ezért feleségeink nagy örömükre a fenekükön ereszkedtek le (Sein mir sampt unsern Weibern in der Glaserschenr gewesen. Hat dem ganzen Tag über geregnet. Unsere Weiber sein das Regen halb auf den Arsch hierunter Kommen mit grossen Freuden.)

20 A rozsnyói üvegcsűr 1573 előtti működésére következtethetünk abból, hogy a mezőváros adóösszeírásában a Glaser (üveges) család neve a XVI. század elejétől folyamatosan szerepel. 1514-ben Mertin Glaser (Mertin glaser villicus) volt az oppidum elöljárója. Ugyanő (Herr Merthen glaser de Roszenaw) 1524-ben Havaselvére vitt üvegeket, amelyért huszadvámot fizetett. Az 1550-es években a rozsnyói Demeter Glaser volt a legfőbb brassói üvegszálk'tó. Dél-Erdély másik XVI. századi üveghutája Olthévíz határában működött. A település az Olt folyó kanyarulatában, az akkori Felső-Fehér megyében az unitárius Sükösd család uradalmának része volt. A kiterjedt birtoktest központja Alsórákos vára volt, amelyet szinte körülöleltek az uradalmi települések (Alsórákos, Hévíz, Detk, Ürmös, Ágostonfalva, Mátéfalva, Bogát, Hidegkút), valamint az Apácai erdőségek (ma: Persányi hegység) érintetlen bükköseivel. Az uradalom 1594—1603. évi urbáriumában Olt tér jövedelmének felsorolásakor egy ismeretlen üvegcsűr neve szerepel: „Az Sukeosd István reze Erdeo Az Zanto feold is azon rez A Rewnek és uewegh Czywernek fele mind házastól".

21 Dél-Erdély harmadik üveghutája Szeben közelében a szász városhoz tartozó Talmács határában volt. Az üvegkészítő műhely ugyan pontosan nem megállapítható időpontban, de jóval 1587 előtt már működött. A huta a szebeni Stuckart patríciuscsaládé volt. Az officina működése a XVII. századba is átnyúlik. 1614-ben egy kisebb zendülés következett be a német és magyar származású munkások között, amint erről egy tanúvallomás szól. „Az üvegesek húsvét előtti szombaton fiammal együtt felmentek a városba (Szebenbe), s arra kérték Stuckartot, hogy az élelmüket küldje meg, ellenkező esetben kiölják az (üvegcsűr) tüzeit. Fiam tanúsítja, hogy Stuckart megígérte, hogy húsvét utáni keddre lejönnek, s meghozzák a kívánt élelmet. Ami Stuckart üvegesekkel való számadását illeti, Bennig gloser-nek tartozik 16 forint 60 dénárral, Matthesnek 4,60 forinttal, s a harmadik üvegesnek, Endresnek 4,60 forinttal."

22 Az erdélyi szász városok hutáinak történelme az 1614—1615-ös évektől már nem követhető nyomon.

23 Ennek okai ismeretlenek. Mai észjárásunkkal gondolkodva elképzelhető, hogy a szász városok üvegipara „magasabb" vagy „központi" gazdaságpolitika áldozatává vált. 1619-ben Bethlen Gábor lett Erdély fejedelme. A kiváló politikus és államférfi centralizált hatalom kiépítésére törekedett, aminek fontos eleme volt a gazdaságpolitikája is Erdély felvirágoztatására. Az erdélyi fejedelmek javadalmazására szolgáltak a dél-erdélyi, Olt folyó menti, Fogarasföld uradalmai. Nyilvánvaló, hogy a fejedelem gazdaságpolitikai elképzeléseit először saját birtokán érvényesíthette, próbálhatta ki. Bethlen célkitűzései között szerepelt Erdély üvegiparának fejlesztése is. A gondolat valóra váltásaként 1619 után az Olt mentén, a fogarasföldi porumbáki és kománai uradalmakban komoly erőfeszítések történtek az üveggyártás meghonosítására. Bethlen Gábor fejedelem 1619-ben Velencéből, Muránó szigetéről hozatott mesterembereket. Az egyik fogarasföldi uradalomban, a fejedelmi birtok nevét viselő kis település, Porumbák (Porumbacue de sos) határában elkezdődött üveggyártás termékeinek értékesítését szervezett kereskedőhálózatra bízták, amelynek megbízottjai Erdély településeit felkeresve igyekeztek piacot teremteni a fejedelmi hutának. 1624. január 23-án azt olvashatjuk Kolozsvár számadáskönyvében, hogy a fejedelem, Bethlen Gábor megbízottai érkeztek a városba „Urunk eo felsége Eowegivel el akarván azt adni".

24 Az ehhez hasonló tartalmú bejegyzések ezt követően Erdély más városainak számadáskönyveiben is megszaporodtak. A porumbáki üvegkészítés bethleni korszakáról alig van ismeretünk. Úgy tűnik, hogy az üvegkészítő üzemben éppen csak elkezdődött a termelés, amikor Bethlen Gábor 1629. november