Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS KITELJESEDÉSE A XVI—XVII. SZÁZADBAN

az északi, északkeleti vidékeken. Ennek az volt az oka, hogy ez a tájék folytonosan ld volt téve a török támadásainak, és így kockázatos üzleti vállalkozás lett volna az üvegkészítés. Különben is a helyi igényeket a szomszédos osztrák területek hutái kielégítették. Jól példázza ezt a mai Nagykanizsától nyolc kilométernyire délnyugatra, az egykori Kanizsa-patak mocsarának „partján" 1578 szeptember—novemberében a stájer rendek tekintélyes anyagi támogatásával épült végvár, Bajcsavár (Weitscha-war) esete.

1 Ez az ötszög alakú tégla- és palánkvár Kanizsa 1600 őszi elestéig állott fenn, hogy feltartóztassa, vagy legalábbis megszűrje a Stájerország felé tartó török portyákat. A vár építésében, majd fenntartásában is a stájer rendek jelentős szerepet vállaltak magukra. A különböző hadifelszerelések mellett a katonaság mindennapi életéhez szükséges eszközökkel is ellátták a végvárat. Többek között „az urak számára" szükséges üvegpoharakkal, üvegedényekkel. A várbeli üvegedény-készlet elsősorban fehér üvegszál-díszítésű talpas poharakból, hosszú hengeres söröspoharakból és kisebb-nagyobb kettős kónikus testű pálinkásüvegekhői tevődött össze. A bajcsai vár feltárása során előkerült üvegekről megállapítható, hogy a korabeli divatnak megfelelően itáliai formákat és díszítési módokat követnek. A színtelen, áttetsző, szürkésfehér és füstszürke színű termékek többsége anyaguk alapján a magyar határokhoz közeli stájer üveghutákban készült. A Magyar Királyság 1541-ben három részre szakadt. Az önálló magyar államiság szimbolikus letétemémesének tekinthető Erdélyi Fejedelemségben a gazdaság és a kultúra egyaránt sajátos fejlődési utat járt be. Ez jellemző az üvegiparra, az üvegművességre is. A XVE században az üvegesmesterség általános volt Erdélyben. Alapvetően ablaküvegező, üvegfestő és üveggel kereskedő tevékenységet foglalt magába. Az adatok tükrében megállapítható, hogy az üvegező és festő feladatköre elvált egymástól. 1520-ban a szebeni céhstatútum szerint az üvegesek a festőkkel és az asztalosokkal együtt alkottak közös céhszervezetet. Az üveggel való élénk kereskedelem konkrét adatai arra engednek következtetni, hogy az ablakok üvegezéséhez használt üvegtányérokat és a városi polgárság által igényelt öblösüvegeket külföldről szerezték be. 1580-ban Besztercén letartóztatták András kolozsvári üvegest, akitől ez alkalommal egy kristályedényt koboztak el, amelyet Budai Tamás kolozsvári főbírónak szánt. András mester Lengyelországban vásárolhatta az üveget, miután a Moldván át Lengyelországból Erdély felé irányuló kereskedelmi útvonal legjelentősebb erdélyi átmenőhelyén, Besztercén tartóztatták le. Ezt a feltevést alátámasztják a vámtételeket rögzítő „harmincadkönyvek" is. A kolozsvári vámjegyzék 1599. évi bejegyzései szerint Garai András 16 „okolart" hozott be Krakkóból. Ugyancsak Krakkóból származott az az egy láda „üveg Tányér" is, amelyet egy Zep (Szép) János nevű kereskedő szerzett be. Az üvegáru másik beszerzési területe Ausztria volt. Tölcséres Ádám, a XVI. század utolsó és a következő század első három évtizedének egyik, erdélyi viszonylatban jelentős kereskedelmi tevékenységet folytató alakja Lengyelországon kívül rendszeresen Bécsben szerezte be az üvegárut.

18 Az üveg importjáról szóló híradásokból nem szabad arra következtetni, mint ezt többen tették már, hogy a XVI. századi Erdély nem rendelkezett üvegiparral. Igaz az, hogy a XVI. századra az egykori bányavárosi huták beszüntették termelésüket és a nemesfémbányákat kereskedők látták el öblösüvegekkel. Tölcséres Ádám többek között Nagybányára is rendszeresen szállított üveget. A levéltári források gondos tanulmányozása után arra a következtetésre jutunk, hogy Erdély legfejlettebb részén, a szászok lakta dél-erdélyi vidékeken folyt üveggyártás Szeben, Brassó és más szász települések ellátására. A huták bizonyára csak e szűk piacra termeltek. 1573-ból származik a Brassó határában lévő rozsnyói üvegcsűrre utaló első adat. (Tehát az üzem már korábban is létezett.) Ebben az évben egy bizonyos Alessandre Morosini Malus saját tervezésű üvegeket rendelt meg az üzemben.

19 Az itáliai mester nevének előfordulása kultúrtörténeti szempontból különös jelentőségű, mivel azt bizonyítja, hogy a velencei stílusú üveggyártás Erdély területén is meghonosodott. A rozsnyói üvegcsűr a brassói Nagypojána-patak mellett volt, amelyet napjainkig Üvegcsűr patakinak ne-