Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS KITELJESEDÉSE A XVI—XVII. SZÁZADBAN

megszűntek. A bányavárosi üvegkészítő műhelyek száma és jelentősége is egyre csökkent. Tapasztalhattuk, hogy a XIV. századi teplicei bányavárosi huta egészen 1587-ig nyomon követhető.

7 A huta működését a Selmecbánya határában lévő erdőségek kipusztítása is lehetetlenné tette. Ez az oka annak, hogy a bányavárosok, így egész Észak-Magyarország bányászatának üvegszükségletét egy újonnan létesített üzem biztosította. A selmeci bányakamara 1630-ban a Bars megyei Újbányán (Nova Bana) építtetett üvegcsűrt. A munkásokat Sziléziából telepítették be. Az üvegesmester, Ulmb Mihály ugyancsak sziléziai származású volt. Ulmb 1630-ban a neki előlegezett 170 Frt 75 krajcár ellenében a bányászati üvegek mellett azt is vállalta, hogy a vezetése alatt álló munkások már az első évben 8000 ablaknak való „üvegtányérokat" készítenek a kamarának. Az első év termelési sikerein felbuzdulva a bányakamara vezetője, a bányagróf lelkesen konstatálta, hogy a hutában készült üvegáru „jóságra, tartósságra" nézve felülmúlta a passaui és a lengyelországi üvegeket. A jelentés kitűnő befektetésként értékelte az újbányái üzem alapítását, mivel az építkezésekbe és berendezésekbe invesztált 1389 Frt 29 krajcár rövid időn belül megtérül és ráadásul „a gyár is O felsége tulajdonában marad".

8 A XVI. században még működő teplicei üzemen kívül a bányavárosok mellett több kisebb-nagyobb huta is létezett még, mint erről Scharberger János selmeci kamaragróf 1550-ben készült jelentésében beszámolt. S\ihla, Gyetva, Divény, Zlatno, Kis-Tapolcsány, Aranyos-Maroth, Csárad és Ebedec közelében működhettek ezek a műhelyek, melyek egy része a török bányavárosok elleni támadásakor elpusztult, másik részükben pedig az újbányái üzem felépülése után szükségtelenné vált a termelés. A bányavárosi huták jelentőségét csökkentette az is, hogy a XVI. század elejétől a különböző főúri uradalmakban is alapítottak üvegkészítő műhelyeket, amelyek elsősorban az uradalmi szükségletek kielégítésére szolgáltak, az ezen túl termelt üvegárut pedig értékesítették. 1525-ben a Diósgyőr közeli Bükk erdőségében alapítottak üveghutát. Egyes vélemények szerint 1550 táján újabb üzem létesítésére is sor kerülhetett.

9 Ugyanebben az időben Egerhez közel, a Mátrában, Bodony határában is folyt üveggyártás, mint erre az egri székesegyház számadásai utalnak. Innen vásárolták a székesegyház ablakozásához szükséges üvegtányérokat, amelyeket eperjesi mesterek foglaltak ólomba.

10 Üveghuta termelt 1595-ben Mecen^éf közelében is. A szűkszavú feljegyzés szerint az erdőben lengyelországi mesterek építették az üzemet, amelynek használatáért évente 50 Frt bérleti díjat fizettek. A lengyel üvegesek hutája 1619-ig működött." A XVII. század elejéről az újbányái üveghután kívül még két nagy jelentőségű észak-magyarországi üvegesközpont alapításáról van híradásunk. Pálffy Pál, a magyar kamara elnöke 1630-ban kezdett üvegcsűr építésébe az Újbányától 20 mérföldnyire lévő birtokán.

12 Pálffyt nem zavarta az, hogy ekkor már a közelben üzemelt a bányakamarai huta, amelynek Ulmb Mihály volt a vezetője. Bizonyára jó értékesítési lehetőséget látott Pálffy a közeli bányavárosokban, és ez ösztönözte mindenáron való cselekvésében. A kamarai elnöknek szándéka megvalósításakor a bécsi udvarral is szembe kellett szállni. Az újbányái kamarai huta üzleti hasznát féltő udvari kamara minden tekintélyét latba vetette, hogy Pálffy Pált eltérítse szándékától. A bécsi udvar felszólította Pálffyt a már megkezdett termelés leállítására és a további építkezések beszüntetésére. Mire a kamarai elnök a beavatkozást illetéktelennek, a magyar törvényeket sértőnek tartotta és tovább folytatta a munkálatokat. Igyekezett azonban a bécsi udvart megnyugtatni, hogy officináját nem haszonszerzés „nem üzérkedés végett, hanem saját gyönyörködtetésére" építtette. Ezzel mintegy azt kívánta hangsúlyozni, hogy nem kíván az újbányái kamarai hutával konkurálni. Pálffy Pál így 1635. július 15-én kelt levelében azzal is igyekezett saját tettének súlyát csökkenteni, hogy az ő hutája önmagában már csak azért sem lehet a kamarai hutára nézve veszélyes, mert rajta kívül „Magyarországon sok úrnak van üveghutája", amelyek együttesen sokkal jelentősebb gazdasági tényezőnek bizonyulnak. A kamarai elnök nyilatkozataiban egyértelműen ellentmondásos megállapítás szerepel. Több más főúri hutaalapítóhoz hasonlóan Pálffy is igyekezett a „nemeseknek nem illő" ipar és kereskedelmet úgy beállítani, mintha az iparűzés, vagyis