Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

Az ÜVEGIPAR KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XVI. SZÁZADIG

Kutrolf-forma a XIV. századból (Rajz: Sáfrány Andrásné) guttrolf volt az elnevezése, és innen terjedt tovább Közép-Európába is.

19 Kontinensünk a középkorban nemcsak átvett és meghonosított antik tradíciójú üvegeket, hanem új üvegtípusokkal is gazdagította az üvegművészetet. Ezek közül kiemelésre méltóak a körte formájú palackok, a duplakúpos vagy közismertebb nevén kettős kónikus edények, a kápos%tator%sa üregek és az ún. rúdpoharak. Ezek az edénytípusok sem voltak lényegében új találmányok, a római üvegművesség ismerte és előszeretettel gyártotta őket. Csak előállításuk feledésbe merült, az idézett Kettős kónikus edény (Rajz: Sáfrány Andrásné) kolostori technológiai enciklopédiák révén elevenítődtek fel ezek a formák. Közel-Keleten nem gyártották őket, csak Európa egyes országaiban figyelhető meg a formák felújításán alapuló termék-előállítás. A káposztatorzsa poharak készítéséről a korinthosi huta vált ismertté. E hutában a XII. században nagy számban állítottak elő cseppdíszekkel ékesített poharakat. Ez az edényforma a dél-görög városból jutott el Dél-Itáliába, majd a XIII. században Eszak-Itáliába és Nyugat-Európába. Különösen a német területeken vált kedveltté ez a forma és díszítőeljárás, Szíriában csak a Körte formájú palack (Rajz: Sáfrány Andrásné) Rúdpohár (Rajz: Sáfrány Andrásné)