Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

Az ÜVEGIPAR KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XVI. SZÁZADIG

XIV. századtól gyártottak ilyen üvegeket.

20 A kettős kónikus palackokat hosszú ideig német eredetűnek vélték, a spessarti huta sajátos termékének tartották. Az edénytípus elnevezését kettős tagoltságának köszönheti. Szűk szájnyílását általában gyűrű veszi körül, vag)

7 pedig a gyűrű kevéssel a szájperem alatt helyezkedik el. Az edény nyaka a szájnyílástól lefelé fokozatosan tágul és bugyrot képez, amelyet egy gyűrű szűkít le ismét, s ez választóvonalként jelenik meg az edényen. A gyűrűt, amely a palackbelső felé fordul, a hívásnál, a forma alaldtásával együtt az anyag visszahajtásával képezték ki. A törzs enyhén hordó alakja keskenyebb, mint a nyak bugyra, ezt azzal szokták magyarázni, hogy a palack testét szalmafonat vette körül, amely az ital hőmérsékletét a kívánt hőfokon őrizte hosszú időn át. Az edénynek kúpos feneke van és széles talpgyűrűn áll. Általában a talp, a vállgyűrű és a szájperem az üvegedény erősebb részletei, az oldalfalak a fúvás révén elvékonyítottak. A régészeti leletek alapján az a következtetés szűrhető le, hogy ezt az edénytípust is a bizánci fennhatóságú Korinthosban „kísérletezték" ki, vagy „elevenítették" fel a XII. században. A régészeti leletek között a XIII-XIV századi balkáni darabok dominálnak, s ez kétségessé teszi a német eredetet.

21 A körteformájú palackok, a kettős kónikus edények, a káposzta torksa üvegek és a rúdpoharak megjelenése későbbi időpontra tehető, mint a közel-keleti edénytípusok divatossá válása. Ezek az üvegek díszítésükben alacsonyabb szintet képviseltek, mint a Közel-Keletről átvett edények. Gyártásuk, előállításuk a korábbi időszaktól eltérő üvegipari XII—XIII. századi bizánci mécsesforma (Rajz: Sáfrány Andrásné) szervezeti keretek között történt. Nyugat- és Közép-Európában a XII—XIII. században vált függetlenné az üveggyártás, az üvegművészet a kolostori szervezettől. A kolostori huták mellett létrejöttek az erdei huták vagy gyakori helyváltoztatásuk miatt vándorhutáknak nevezett üzemek. Az első ilyen típusú üvegkészítő műhelyek 1 x)tharingiában, Hessenben, Thüringiában és Morvaországban kezdték meg működésüket. A kis erdei üveghutákban elsősorban ablaküvegeket készítettek, s mellettük kisebb mennyiségben tisztítatlan alapanyagból öblösüvegeket, így orvosságos-illatszeres üvegeket, desztillációs edényeket, ampullákat, retortákat, tégelyeket és mécseseket. A XIII—XIV. században létrejött erdei üveghuták működéséről csak a legritkábban tájékoztatnak a források, s így egy-egy ország üvegiparának kibontakozását sem tudjuk pontosan regisztrálni. A források általában csak későbbi időszakokra utalnak. Németalföld területén VI. Károly inventáriuma 1380-ból és 1421-ből tesz említést üvegesekről. Bizonyára jelentős volt itt az üveggyártás, mivel a források szerint 1485-ben már Angliába szállították a flamand üveget. Spanyolországban csak a XIV. században esik szó először a forrásokban az üveggyártásról. Bizonyára már korábban is működtek a mórok által megszállt területeken üvegkészítő műhelyek. Angliában 1230-ban jegyezték fel először üvegkészítő nevét, bizonyos Aurence Vitrenus-ét, aki I. Hdivard fia megrendelésére gyártott tárgyakat. Még érdekesebb a helyzet, ha a francia- és németországi üvegkészítőkről szóló híradásokat tekintjük. Mindkét országban az üveggyártás kontinuitása a római kortól bizonyítható. Mégis, csak a XIII. század végéről esik szó Franciaországban egy üveghutáról, amely Itália közelében, a Durance folyó partján működött. Németországban az „üveg Mekkája", Köln csak 1160-ban tűnik fel a forrásokban, mint üvegkészítő hely. Augsburg hutájának említése is csak 1363-ból származik. Cseh-Morvaországban a XIV. századból származó oklevelek említik az üveggyártást. 1300 körül Prágától nyugatra, a Beroun folyó partján működött eg}' huta. Továbbá a vi m per ki (korábban: Winterberg) uradalomban, Észak-Morvaországban és Tolste/n vára (Tollenstein) mellett készítettek üveget.

22 A kései híradások