Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

KÍSÉRLETEK, FELZÁRKÓZÁSI TÖREKVÉSEK A MEGHATÁROZÓ EURÓPAI STÍLUSIRÁNYZATOKHOZ A XIX. SZÁZADBAN

Dísztál, Sovánka István, 1896. Herman Ottó Múzeum, Miskolc francia Gallé technikáját Magyarországon meghonosítva. Sovánka István 1858-ban született Liptószentmiklóson. Szülei földművesek voltak. Hamar kitűnt kézügyességével és ezért a Zay-Ugróczi „faragászati iskolába" íratták be, ahol együtt tanult a későbbi neves szobrászművésszel, Fadrusz Jánossal. Az iskola elvégzése után a helyi fafaragó műhelyben dolgozott, és munka után szobrászatot tanult Zala Györgynél. A kolozsvári Mátyás király szoborpályázaton harmadik díjat nyert el tervével. 1887-ben került a Zay-Ugróczi üveggyárba, ahol mint rajzolót és tervezőt alkalmazták. Kezdeti munkáiról annyit tudunk, hogy a tervezésen és rajzoláson túl fényképek alapján arcképeket maratott üvegtálakra.

2

' Ennek során szerzett nagy gyakorlatot, s ezt kiváló rajzkészségével ötvözve készítette el a millenniumi kiállításon bemutatott keresztelőmedencéjét. Sovánka István az 1890-es évek derekán még csak egy réteget tudott visszafejteni, miközben Emile Gallé és a Daum fivérek már 3—4 réteg eltávok'tására voltak képesek. Sovánka és a francia mesterek között azonban technikai szempontból és a művészi felfogás alapján is komoly különb-