Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

Az ÜVEGIPAR KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XVI. SZÁZADIG

XIII. századi kehelyforma (Rajz: Sáfrány Andrásné) Gömb testű, keleti eredetű palackforma aXII-XIII. századból (Rajz: Sáfrány Andrásné) Európában a XIV. század kezdetén egy új formájú pohár jelent meg és indult hódító útjára. Az edény tárolórésze tál formájú volt, és testét olvasztott cseppdíszek tették hangsúlyossá. Az edény talpánál pedig csípett fonáldíszek figyelhetők meg. Ez a pohártípus Nyugat- és KözépEurópában terjedt el. Kiindulópontja valószínűleg a bizánci fennhatóság alatt álló dél-görög Korínthos volt, ahol az üvegesek számtalan technológiai és díszítő eljárást vettek át Közel-Keletről, s Korinthosi pohár rátétes cseppdísszel, XIII-XIV. század (Rajz: Sáfrány Andrásné) ezeket továbbfejlesztve fontos szerepet töltöttek be Kelet és Nyugat között.

1 Más edénytípusok elterjesztésében a Földközitenger keleti partvidékével szoros kapcsolatot tartó Itáliának volt fontos szerepe. A XII—XIII. századra jelent meg Európa országaiban egy hosszú nyakú, karcsú szárú és sima kúp vagy harang formájú tárolórésszel ellátott kehely, amely Keletről itáliai közvetítéssel terjedt el.

18 A XIII—XIV. században Európa szinte valamennyi országában itáliai formák alapján készültek az angster típusú palackok. Különösen Németország területén váltak kedveltté ezek a szűk nyakú, cseppenkénti adagolásra alkalmas, egycsöves palackok, amelyek elnevezésüket a latin eredetű anghestern, inghistera, angustarium, németül Angster alapján kapták. Az Angster-ek németországi gyártásának első dokumentuma 1406-ból való, amikor az ebben az évben alapított spessarti huta gyártmányai között sorolták fel. Itáliai közvetítéssel terjedt el Európa-szerte a kutrolfpalack típus is. P^zt az edényfeleséget a rómaiak is készítették és gutturnium néven említették. Az elnevezés a guttus = szűk nyakú korsó szóból származik, vagyis ebből az edényből is cseppenként és kotyogva folyhatott át a bele töltött folyadék. A Római Birodalom felbomlása után a kutrolfokat Szíriában is készítették, s onnan terjedt el. Itáliában ez az edénytípus nem tudott gyökeret verni. Annál inkább kedvelt volt Németországban, ahol kuttrolp)