Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

Az ÜVEGIPAR KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XVI. SZÁZADIG

Maurus (784-836) idézték fel. A Sevillai Izidor által írt Codex Luecensis-ben és a Maurus-íéle Mappae Clavicula-b&n az antik üvegipari ismeretek útja Szírián, Egyiptomon és Bizáncon keresztül követhető nyomon. Herak/ius a De coloribus et art/bus Romanorum című, X. században készült művében az antik és keleti tradíciók ötvözetét adta. Ezt az Észak-Franciaországból származó munkát a XII— XIII. században egy harmadik kötettel egészítették ki, s ez tartalmazza a korszak Európájában ismert technológiákat. A legjobb, szinte egész Eairópában ismertté vált üvegtechnológiai munka Theophi/us Presbyter háromrészes írása, a Schedula diversarum artium, amely a XI. század végén vagy a XII. század elején keletkezett. Második kötete a síküveg készítését, az üvegmassza színezését, az ablaküveg előálHtását és festését mutatta be részletesen. Konkrétan tárgyalta a különböző formájú edények készítését, és bemutatta a Keleten divatos üvegdíszítő módszereket, így a metszést és az aranyozást.

14 Az újra felfedezett és a kolostorokban készült munkák révén terjesztett technológiai ismeretek a XII—XIII. századtól konkrét tárgyakkal is összekapcsolódhattak az üvegkészítők előtt. A XII— XIII. század az európai üvegművesség fokozatos kibontakozásának korszaka. A változások okait a XI. században kell keresnünk, amikor Európa a keresztes háborúk révén kitört izoláltságából, és mindenekelőtt kulturális, kézműipari vonatkozásban Közel-Keleten megújult. Kelet kultúrájával, technikai és tudományos ismereteivel (mindenekelőtt az orvostudomány és a matematika terén) példakép volt a középkori Európa előtt. Szíriában — ahol a keresztesek államot is alapítottak - az üvegművészet rendkívül magas színvonalon állott, s benne ötvöződtek a perzsa és egyiptomi hatások is. A szír üvegművészet sok tekintetben termékenyítőleg hatott az európai üveg fejlődésére. A XI—XII. században nagy számban kerültek keleti üvegek Európába. A legismertebb edénytípusok a gazdagon metszett ún. Hedvigpoharak és a „Verries a la façon de Damas" néven ismertté vált zománcfestésű szíriai poharak voltak. A Hedvig-poharak Szilézia fejedelemasszonyáról, Szakállas Henrik (1174—1243) feleségéről kapták nevüket. Hedvig — akit halála után szentté Hedvig-pohár (Rajz: Sáfrány Andrásné) avattak — Szilézia és Lengyelország patrónája volt. Szilézia területén három darab ún. Hedvigpoharat őriznek. Az ilyen típusú poharak Európa különböző országaiban bukkantak fel. Ezt az edénytípust a kutatók XII. századinak tartják, azonban a készítési helyet tekintve megoszlanak a vélemények. Bizonyosra vehető, hogy az edénytípus eredeti formáját Közel-Keleten alkottál \ meg, és ezt követően terjedt el Európában. A pohár alaptípusa az újkorban is megfigyelhető a paraszti használatú üvegek között. A Hedvig-poharakat ereklyetartóként használták, s általában foglalatban voltak. Az ismert Hedvig-poharaknál a foglalatok a XIII. században készültek, így bizonyosra vehető XII. századi eredetük. A Hedvig-poharak közül az egyiket magyarországi Szent Erzsébet tulajdonaként tartja számon a szakirodalom, s ezt az edényt Koburg várában őrizték.

15 A „Verries a la façon de Damas" néven ismertté vált poharak is zsákmányként kerültek Európába Szíriából. E színes zománcfestéssel díszített poharaknak óriási jelentőségük volt Európa üvegiparára, a későbbi időszakokban meghonosodott pohártípusokra. A középkorban líurópában kifejlődő és divatossá váló hosszú nyakú, gömb testű palackforma is bizonyíthatóan közel-keleti eredetű. E forma elterjedését és tartóssá válását bizonyítja az is, hogy a XVIII. században Európa-szerte használatban volt ez az edénytípus.

16