Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

KÍSÉRLETEK, FELZÁRKÓZÁSI TÖREKVÉSEK A MEGHATÁROZÓ EURÓPAI STÍLUSIRÁNYZATOKHOZ A XIX. SZÁZADBAN

Kultúrtörténeti érdekességnek is felfogható az, hogy az ország egyik legjelentősebb üvegescéhe, a pesti társulat 1860-ig ólomüvegezést írt elő a mesterré váláshoz szükséges remekléshez, holott már évtizedek óta ez az ablaküvegezési mód kiment a divatból.

111 Az egész országban egyedül csak a komáromi céh kérte a metszés ismereteit számon a céhtermék készítésekor. De ez a számonkérés is egy rendkívül egyszerű feladat volt, egy 12 ágú csillag gravírozását jelentette mindössze. Ezek után joggal feltételezhetjük, hogy a kristály stílusra jellemző díszítést hosszú ideig a külföldi származású mesterek gyakorolták a hutákban. A városi céhes mesterek pedig a mesterré válás előtt kötelező külföldi vándorlásaik során sajátították el. Ez ad ma magyarázatot arra, hogy a XIX. században a cseh üvegművészetre jellemző csiszolatok mellett a gyárakban és a városi üvegesműhelyekben jelentős számban készültek egyedi megrendelésre különleges metszésű, magyaros tárgyú témákat és motívumokat megöröldtő üvegek. A német vagy cseh területről hódító útjára induló kristálystílus hatása felvidéki hutáinkat és metszőinket érte el először, már csak a földrajzi közelség miatt is. A régi felvidéki nemesi és patríciuscsaládok hagyatékából származó csiszolt, gravírozott díszű üvegek készítési technikája és díszítési módja sok esetben annyira megegyezik, hogy feltétlenül azonos mesterek munkáját tisztelhetjük bennük, akik a Felvidéken tevékenykedtek. Kizártnak tarthatjuk, hogy a polgárok egyszerű üvegeit Csehországban vagy Sziléziában díszítették volna. Viszonylag gyakoriak azok a hengeres testű empire poharak, amelyek testét allegorikus ábrázolásokkal, a hit, remény, szeretet, szorgalom, vallásosság szimbólumaival díszítették. A metszők kedvelt témája volt a szarvasábrázolás. A Felvidék egyetlen mesterét ismerjük név szerint a reformkorból. Oppitz József a kassai üvegescéh tagja, aki legjelentősebb művén, a nagyméretű fedeles díszserlegén Zrínyi Miklós szigetvári hőstettét örökítette meg. A 26,5 cm magasságú serleg cakkozatlan csiszolt talprészéből kinövő rövid nóduszra épül az edénytest, a kupa, amely nagy méretével és hangsúlyos fedelével mintegy aránytalanságot idéz elő a díszserleg összhatásában. A nvolc lapra csiszolt kupa medahonjában a történelmi jelenet kompozíciója és technikai-művészi kivitele viszont tökéletes alkotás. A vésett ábrázolás kompozíciója festményszerűén tervezett, részletező és valósághűségre törekvő a harcosok ruházatának és fegyverzetének korhű bemutatásával. Szigetvár felvonóhídja előtt a kompozíció középpontjában Zrínyi Miklós áU kezében sújtásra emelt karddal, kétoldalt török és magyar csapatok harcolnak. A hátteret a vár egyik bástyája tölti ki. Az edény test hátsó oldalán levő medalionban „Emlék Anyámtól 1847" felirat olvasható. A művész szignóját a Zrínyi kirohanása-jelenet klára edzett keretén helyezte el: „Oppitz Kassán". Oppitz József családja minden bizonnyal Morvaországból származott. A XVIII-XIX. századi Haida és Steinschöneau vidéki gravírozómesterek között igen gyakori az Oppitz név. A mester fiatal korában a gömöri antalvölgyi hutában és Kokován dolgozott, majd I-Cassán telepedett le. Itt lett az üvegescéh tagja, ami nemcsak mestersége űzésére, de üvegkereskedés nyitására is feljogosította.

11 Valószínű, hogy kortársaihoz hasonlóan elsősorban cseh és magyarországi huták üvegeinek értékesítésével foglalkozott, ez biztosította megélhetését. Emellett szakíthatott időt a magas művészi értéket képviselő alkotásai készítésére. Fennmaradtak üvegekhez készített tervei és vázrajzai, amelyek rajztudásán túl anatómiai jártasságáról is bizonyságot tesznek. Különösen egy sziklához kötözött Prometheus vázrajza. Oppitz József műveinek nagy része még magángyűjteményekben rejtőzködik. Ezek feltárása után válhat teljessé életműve. Azonban ismert alkotásai alapján teljes bizonyossággal álk'tható, hogy Oppitz a felvidéki üveggravírozás legjelentősebb képviselője volt a XIX. században. A Felvidéken nem beszélhetünk a fogalom szorosan vett értelmében gravírozó iskoláról, mert nem ismerjük az alkotók nevét és Oppkzhoz hasonlóan alkotásaik nagyobb részét sem. A XIX. század első felének felvidéki üveggravírozás-története egyelőre egymástól távol eső városokban dolgozó, kis mesterek működéséből áll. A hutákon és a gyárakon kívül még legalább 35 helyen tevékenykedtek üvegmetszéshez is értő céhes mesterek Kassától Pozsonyig, Bártfától Miskolcig és Egerig.