Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

A HAGYOMÁNYOS ÜVEGKÉSZÍTÉSTŐL A GYÁRIPARI TERMÉK-ELŐÁLLÍTÁSIG

Az Egyesült Magyarhoni Részvénytársaság új-antalvölgyi gyártelepe Gömör és Kishont megyében öblösüveggyára, amelyben már a metszett üvegek mellett amerikai stílusú préselt üvegeket is gyártottak, évi 240 q mennyiségben.

18 A Felvidék keleti részein a XIX. század elején még működtek a XVIII. századi alapítású huták. A kereskedelmi útvonalaktól távol eső üzemecskék szűk piaci igényeket elégítettek ki, az itt készült üvegek a házalókereskedelem révén kerültek forgalomba. Az 1840-cs évektől a huták sorra megszüntették termelésüket. 1895-re már csak az 1790-ben alapított / ivó-huta és Hervartó 1870-ben üzembe helyezett kis műhelye maradt hírmondónak a közvetlen fatüzelésű kemencékkel ellátott huták közül. Mindkét huta Sáros vármegyében létezett.

19 A Felvidék keleti részében az üveggyártás központi területévé Gömör vált a XIX. században. 1810 után sorra létesültek üveghuták az erdőségekben gazdag vidéken. Kuchinka István és Sándor a Forgách-grófok birtokán Forgáchfalva (Lom) határában, O-Antalvölgyben (Katalinhuta) indították el az üveggyártást. Pichler Antal a kokovai hutát bérelte, amelyet 1812-ben létesítettek. 1836-ban Új-Antalvölgyben a Perger testvérek készítettek először üveget. Mindhárom vállalkozó különös hangsúlyt helyezett a metszett és a festett díszű üvegek gyártására. Ezért az egyébként hagyományos, egyenként 4—4 fatüzelésű kemencés hutákban az átlagosnál jóval nagyobb méretű és nagyobb létszámú munkást foglalkoztató metszőházat és festőüzemet helyeztek üzembe.

20 A vállalkozók szándékának beteljesülését tükrözték a Kossuth Lajos által szervezett pesti iparmű kiállításokon kivívott elismerések, no meg a jelentős anyagi sikerek is. Az 1842. évi iparmű kiállításon Pichler Antal hutája domború aranyozású, színes opak zománcfestésű üvegei Kossuthot is elkápráztatták és ekképpen írt róluk: „színes és fehér munkái a csehországiakkal bátran vetekszenek, sőt biztos tudomásunkra van, hogy van Pesten kereskedő, aki a kokovai üveget cseh üveg gyanánt árulta, mondván, hogy ekként van keleté: de ha megmondaná, hogy magvar készítmény, vevőre nem találna. Ezzel a legélesebb, de köztudomás szerint élethű szatírát monda ki a magyar közönségre. Most már reméljük, hogy a dolog mindinkább jóra változik, s a jó és magyar mű nemhogy