Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

A HAGYOMÁNYOS ÜVEGKÉSZÍTÉSTŐL A GYÁRIPARI TERMÉK-ELŐÁLLÍTÁSIG

század elején is érvényesek voltak. Zahn így írt erről: „...a külföldi üveggyárak, kivált a csehországiak, már régóta virágozván, igen természetes, hogy sok áldozatba kerül onnan, ügyes munkásokat szerezni. A hazai növendékek (tanulóinasok) igen kedvező feltételek közt vétetnek föl." Zahn gyárában az inasok már munkabérért dolgoztak és a 3 éves tanulóidejük alatt 5—6000 forintot kerestek évenként, nem is beszélve az egyéb kedvezményekről." Zahn János György zlatnói gyártelepein a szabadságharc előtti években mintegy 350 ember élt. Az idősebbek mind külföldiek voltak, csehek, morvák, osztrákok, de gyermekeik zömükben már a gyártelepen születtek, akikből a tanulók nagyobb része kikerült. 1843 után Zahn is talált viszonteladót a pesti Feldunasoron Bollánek üvegkereskedő személyében, s lerakatot is létesített a fővárosban.

9 1846-ban, a harmadik Kossuth Lajos által szervezett iparmű kiállításon Zahn üzeme a VII. teremben kapott helyet. „Alabástrom-, agáthkő-, fekete hyakthkő-, zománczolt, színes és fehérüvegből asztali s díszedények, avanturin üvegből pálezagomb, sokn táblák stb." szerepeltek a kiállításon, vagyis a cseh üvegművészet utánzásaként a kor divatos termékei. Zahn János György a cseh üvegművészet utánérzését tükrözci tárgyai technikai tökéletességükkel méltán váltottak ki sikert, azonban az aranyéremben megnyüvánuló eksmerést a gyár üvegművészének, Pantotsek Leo Valentinnak köszönhette, aki - mint erről később részletesebben is szólunk -, a XIX. századi magyar üvegművesség egyik jelentős alkotója lett. Az 1846. évi ipari kiállításon a datnói gyár igazi sikert Pantotsek színes táblaüvegeivel aratott.

1

" A zlatnói üveggyár az ország egyik leghíresebb üvegkészítő helyévé vált, amit a Vasárnapi Újság 1858. évi leírása tükröz pregnánsan: „Az Ipoly folyó egyik mellékága mellett a Zlatnó hegylánc hosszú összeszűkülő völgyében áll most egy nagyszerű üveghuta, pompás kastéllyal, számos épületekkel, s háromszáz munkással; hol rövid idő előtt némán hallgatott a bérez, most a mész- és a kovakő törő gép zuhog tompán és egyformán... most a gyárépületek széles kéményeiből száll felfelé a barna füstgomoly; — vágtató patakok ember keze által, ember eszének egy gondolatából szoros deszkautakba, csövekbe szorítottak, hogy szolgáljon az emberi dolgoknak eszközéül. Ez a ki minden fáradhatatlan szorgalommal, kitartó erővel és sok költséggel véghez vivé, Zahn Úr a huta tulajdonosa és alapítója". Az újságíró részletes bemutatást szolgáltatott az üzemről, amelyből az derül ki, hogy a 2 kemencés, 16 tégelyes gyár a legmodernebbek közé tartozott e korban. Ugyanis a gyárak átlagosan egy kemencével és 7 tégellyel működtek. A termékek döntő része a köszörülőműhelyekben nyerte el végső kialakítását. A hírközlő bemutatta azt a nagyméretű kelyhet, amelyet az esztergomi hercegprímás készíttetett Ferenc József számára. Az újságíró szólt a gyár festőműhelyéről, majd ismertette az email ötvözés menetét is, amelynek végeredménye Zlatnón „tiszta hófehér" volt. „A beégetés művelete során olaj festékekkel a legczifrábbakat tudják puszta kézzel üvegre festeni, mellyet azután egy kemenczébe tesznek, hol először forró lesz az üveg és a festék, akkor hirtelen bemártják hideg vízbe, s ismét lángra teszik, s ez által tökéletesen beég az üvegbe, s lemoshatatlanná lészen. Van eset, hogy egy poháron hétféle üveg is van, itt az anyagok egymásután fújatnak a darabra. Az illyen a legdrágább." A Vasárnapi Újság tudósítója ismerteti először a gyár művésze, Pantotsek Leo Valentin méltán nemzetközi hírűvé vált díszítőeljárását is: „.. .régi vagy új érdemjel vagy pénzdarab, gömbölyű vagy másforma üvegdarabokra olly hűséggel nyomatik, hogy első tekintetre tökéletes csalódást idéz elő, csak midőn kézbe veszi az ember látja, hogy alsó fele a daraboknak üveg. A zöld rozsda, a homályosult ezüst és arany, vagy verhenyes réz a legtermészetesebben van visszaadva."

11 A zlatnói üveggyár a XIX. század végi leírások és természetesen a fennmaradt termékek tanúsága szerint is bármelyik európai üzemmel állta a versenyt ebben az időszakban. 1866-ban a nagy olvasztókemencén kívül a 20 köszörülőkővel dolgozó köszörülőműhely és a festőüzem biztosította a termék-előállítás világszínvonalát. 1873-ban már három kemencével dolgozott a gyár. S volt egy kiváló vegyésze, újítója, Pantotsek Leo Valentin személyében. Teljes bizonyossággal