Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)
A HAGYOMÁNYOS ÜVEGKÉSZÍTÉSTŐL A GYÁRIPARI TERMÉK-ELŐÁLLÍTÁSIG
Rt.-tői 1878-ban a Kossuch-cég vásárolta meg, és a közvetlen tüzelésű kemencével ellátott üzemben csiszolt üvegáru gyártására rendezkedtek be. Évente 60—80 000 darab különböző méretű csiszolt üveget állítottak elő. Az 1890-es években megközelítőleg 90 volt az alkalmazotti létszám. 1900-tól azonban profilt váltott a gyár és Pock János bérlősége alatt táblaüveg gyártásába fogtak. Az évi termelés mintegy 76 vagonnyi, több mint félmillió négyzetméternyi ablaküveg volt. 5 A Felvidék középső részein termelékenységét és művészi színvonalú termék-előállítását tekintve a legjelentősebb XIX. századi üvegipari vállalkozás Zlatnón történt. A gyár szerepe a magyar üvegművesség történetében meghatározó jelentőségű, ezért részletesebb bemutatása indokolt. Zlatnón 1833-ban Zahn János György, a biedermeier üvegművészet Lobmeyr és Perger melletti legnagyobb hatású alkotója létesített üveggyárat. A Zahnok Cseh-Morvaországból származtak. Egyik ősüknek, Zahn Ignácznak Kreibitzben volt hutája, ahol csiszolt üvegárut készítettek. A „Joseph Zahn Comp. KK priv. Glaswaren Fabrik Kreibitz in Böhmen" cégnek Bécsben és Pesten voltak lerakatai. A pest-budai üvegescéh nyilvántartásai szerint Zahn Ignác — aki szintén Kreibitzben született —, a céh 15 üvegesmestere és 5 kereskedője közé tartozott. A Helytartótanács XX 7 III. század végi kimutatásai szerint a Zahn család szerepet vállalt a korszak üveggyártásában. Zahn György a Zólyom vármegyei Németlipcsén a kamarai huta bérlője volt. 1819-ben 9 munkást foglalkoztatott itt. Vegyészeti retortákat, táblaüvegeket, fehér és zöld színű öblösüvegeket gyártottak. Valószínű, hogy a kpcsei-huta bérlőjének fia volt Zahn János György, aki 1803-ban már Magyarországon született. 1828-ban rövid ideig a Rimai Egyesület tulajdonában lévő farkasvölgyi üveggyárat bérelte. Ugy tűnik, hogy gazdasági és erkölcsi sikerek nélkül fejezte be itteni ténykedését. Zahn János György 1833-ban a Szendványi család rónyai birtokához tartozó Cseh-Brézo határát, a zlatnói völgyet találta legmegfelelőbbnek elképzelései valóra váltására. 6 1833-1840 között épülhetett fel Zahn gyára, ez ad magyarázatot arra, hogy a kísérleti fázisban járó üzem termeivényeit nem vonultatta fel 1842bcn az Országos Iparos Egyesület Kossuth Lajos által szervezett kiállításán. Az 1843. évi második műipari kiállításon már a gyár teljes termelési spektrumát érzékeltették. A tárlaton „brillantozott írószertartó, alabástrom fehérségű és kék cukorszelence, arannyal és ezüsttel díszített vegyes színű serlegek, arannyal díszített fekete szeléncék" bizonyították, hogy az alapító a díszüvegek gyártását tekintette elsődleges célkitűzésének. A kiállított termékeket a bírálóbizottság ezüstéremmel jutalmazta. Még ugyanebben az évben Zahn önálló kiállításon is bemutatta gyára produktumait, amiről ekképpen írt saját maga: „színtelen (achromatischen) tükör üveget, így némely nyomott divat-czikkeket kivéve — majd mindent, mit üveg gyártól kívánni lehet készíttetek." Ezek pedig feljegyzései szerint a következők voltak: „lepárló készülékek (Destillit)", „fehér öblösüvegek (Hohlglas)", „azaz közönséges ivóedények, s más használati tárgyak", „közönséges zöld és színes palaczkok (aszűbornak, gyógyszereknek)", „pezsgős palaczkok, mindenfajta lapüvegek (Tafelglas), solin vagy fehér lapüvegek, réteg vagy tiszta ablaklapok (Maschintafeln)", „fürdőszobákhoz való pikkelyes lapok és közönséges ablaklapok", „finom és félfinom kristályüvegek", „több fajta színes, beégetett, festett, aranyozott, metszett és köszörült czikek". 7 Az 1848/49. évi szabadságharc előtti években Zahn Pest-Buda, Eperjes, Lőcse, Szepesváralja, Igló, Szomolnok, Rozsnyó, Eger, Miskolc, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely és Debrecen vásárain értékesítette termékeit, vagyis az ország északi, északkeleti részein. Zahn foglalkozott állandó lerakatok létesítésének gondolatával is, mivel — különösen — ablaküvegekből mindig több ezer köteg hevert a gyár raktáraiban. Zahn János Györgyöt foglalkoztatta a külföldi értékesítés is. Tudatában lévén termékei művészi színvonalával és a nyugati piaci lehetőségekkel, reménytelennek látta az értékesítést Cseh-Morvaországban, Ausztriában. Úgy vélte, hogy nagyobb reményekkel kecsegtetne a török és a görög piac, valamint a délnyugati magyar tengerpart felé irányuló kereskedelem. Kiemelt jelentőségűnek tartotta Kossuth nézetét osztva a hazai ipar és kereskedelem támogatását is. A XVIII. századra oly jellemző munkaerőgondok a XIX.
