Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGHUTÁK TERMÉKEINEK FORMAI, FUNKCIÓBELI SAJÁTOSSÁGAI ÉS DÍSZÍTMENYEI

23 A habánok sárospataki megtelepedésének körülményeit részletesen L. ROMÁN János 1959. 24 A habán üvegek összefoglaló elemzését, értékelését adja: KATONA Imre 1974. 61-73. 25 SZAMOT A István 1902-1906. 740. 26 BENKŐ Loránd 1970. 582-583. 27 KATONA Imre 1978. 10—11. A szerző az Iparművészeti Múzeum üvegeinek bemutatásakor szól a poharak történetéről is. A pohár szavunk 1372-ben bukkan fel először egy oklevélben: „fever abrosokat tesznek asz asztalokra es eueg pohorokott." A pohár vándorszó. A magyar nyelvbe kerülése bizonytalan, feltehetően óbajor, óhorvát eredetű. A cseh, az ukrán és a román nyelvbe magyar hatásra honosodott meg elnevezése. A románoknál a pohár megfelelője a poha. L. BENKŐ Loránd 1976. 237. 28 BÁLINT Sándor 1974/75. 2. 79. 29 JUHÁSZ Antal 1974/75. 141-143. 30 A márc készítésére vonatkozó szakirodalom jelentős. Azonban ahány leírás, annyiféle recept találhaté). A Néprajzi Lexikonban a márc címszó alatt TÁTRAI Zsuzsanna ígv ír: „Mézeskalácsosok készítették. Egy sajtár mézhez, két sajtár vízhez összevegyítés után csillagánizst kevertek és forrásig főzték... Búcsúk és vásárok látogatóinak keresett itala volt." Magvar Néprajzi Lexikon 3. 518.; A Magyarság Néprajzában megfogalmazottak szerint a szirupszerű édességet eredetileg hideg úton, törkölvre öntött vizes mézléből erjesztették. Vö. Magyarság Néprajza 1. 108.; A BARTAL Antal-féle Oklevélszótár szerint a mulsa vagy méh ser sonkolyon felforralt víz. Vö. BARTAL Antal 1901. Az italt patikában gyógyszerként is árusították. Vö. BENKŐ Ferenc 1976. 91.; Újabban a szakirodalmat és az ital készítésére vonatkozó ismereteket összefoglalja: BALÁZS Géza 1987. 158. 31 Vö. BUNTA Magda-KATONA Imre 198.3. 49. A szerzők BORSOS Bélával szállnak vitába, mert szerintük nem szabad ezt a formát bokálytípusnak nevezni. A XVII. században gyakran felbukkan a forrásokban a „füles üvegbokálj" elnevezés, ami a népi kerámia bokálykancsójával egyező formát jelöl. 32 BUNTA Magda-KATONA Imre 1983. 99-100. Itt olvashatjuk az erdélyi kancsópoharak részletes bemutatását az Erdélyben levő múzeumi tárgyak felhasználásával. 33 Vö. VERES László 1979b. 49-50. 34 Magyar Néprajzi Lexikon 4. 159. 35 Vö. VAJKAI Aurél 1959. 164. Itt olvashatunk arról, hogy früstökre inkább pálinkát ittak, utána kenyereztek, sült káposztát, kolbászt, krumplit ettek a gazdák. 36 A butvkos szé) etimológiáját 1. BUNKÓ Loránd 1967. 397.; BÁRCZY Géza 1941. 29. Bárczy már egy korábbi adatot ismer. Ez 1638-ból származik, és valószínűleg mázas edényt jelent, tehát kerámiát. SZABÓ T. Attila 1975. 1102. véleménye szerint 1730-ban bukkan fel először Erdélyben a szó a következő mondatban: „egy Bütykös belöll egészszen kívül hasáboson aranyos". 37 L. BENKŐ Loránd 1970. 662. 38 BENKŐ Loránd 1965. 450-456. A bokály elnevezés 1549-ben már előfordult a forrásokban, de ekkor még semmi közük sincs a habánokhoz, mint egyes kutatók az edényformát eredeztették. Az elnevezés olasz eredete bizonyítható. 39 APOR Péter 1987. 19. 40 BORSOS Béla 1974. 56. 41 HÖLLRIGL József 1934. 177. 42 Ezt a lehetőséget veti fel BORSOS Béla 1974. 56. 43 VERES László 1982. 35-42. 44 VÁVR A, Jaroslav Robert 1954. 91. Vávra rajzokon részletesen szemlélteti az üvegtípus kialakulását. A kotyogós üveg szavunk 1540-ben bukkan fel először: „Unum kwtogo Iweg". Vö. BENKŐ Loránd 1970. 595-596. 45 L. Magyarság Néprajza I. 255—259. 46 IVANCS1CS Nándor 1958. 420-431. 47 Vö. TAKÁCS Béla 1966b. 52. 48 L. N ÉCSIIY I stván 1900. 97-98. 49 Vö. VERES László 1984. 31. 50 L. BUNTA Magda-KATONA Imre 1983. 75. 51 Vö. TAKÁCS Béla 1966b. 53-54.