Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

A HAGYOMÁNYOS ÜVEGKÉSZÍTÉSTŐL A GYÁRIPARI TERMÉK-ELŐÁLLÍTÁSIG

A HAGYOMÁNYOS ÜVEGKÉSZÍTÉSTŐL A GYÁRIPARI TERMÉK-ELŐÁLLÍTÁSIG CA Z üvegművesség elmúlt évezredünkben lezaj/l. lott történelme a fúvott stílusú velencei és a kristálystílusú cseh-morva és német üveggyártás hegemonitásáról tudósít. Magyarország területén a cseh kristálystílus egyeduralma a XIX. század elejétől érvényesült a művészi színvonalú termékelőállításban. A nemesi és a polgári háztartások egyaránt igényelték a gazdagon csiszolt, színes üvegből készült dísztárgyakat, amelvek akár a kandallón bronzba foglalva, akár az asztalon, akár pedig a vitrinekben szemet gyönyörködtetőek voltak. Minden otthonban ott ragyogott egy-egy üvegtárgy meleg színfoltja, mintha az erős színektől különben annyira idegenkedő klasszicizmus színesség iránti minden szeretetét ezen az egy területen élte volna ki. A nagy művészeti stílusok korszakaiban mindig kitapintható az új és a régi irányzatok egymásmellettisége, különösebb merev határok nélküli létezése. így van ez az üvegművészetben is. Az egyre erőteljesebben jelentkező új üvegművészeti stílus mellett él és létezik a fúvott üveg hagyományaihoz ragaszkodó üvegkészítés. Megújulásra már nem képes, jelentősége egyre halványul és egyre inkább a parasztüvegeken érvényesül. A huták többségében az 1860-as évekig, a világtól elzárt, fejlődésre képtelen kis üzemekben általában a XIX. század utolsó éveiig követhető nyomon a termek- előálk'tás e sajátossága. Az új terméktípus, az új díszítési mód az üveggyártás modernizációja nélkül elképzelhetetlen lett volna. A kristálystílusú termék-előállítás színtereivé azok a régi üvegcsűrök válhattak, amelyek elegendő tőkével rendelkeztek ahhoz, hogy gyárakká fejlődjenek. Mellettük szép számmal keletkeztek olyan huták, melyek alapításuktól kezdve gyárnak tekinthetők a termelés finanszírozása, technológiája és szervezettsége tekintetében egyaránt. És^ak-Magyarors^ág A XIX. század első felében a huták modernizálásában és új üveggyárak létesítésében a Felvidéken Nógrád, Zólyom, Trencsén és Gömör vármegyék jártak élen. Nógrád vármegye XVII. század végi, XVIII. századi alapítású hutái a Kövecses és a Szuha-patakok völgyében a szabadságharcot követő években beszüntették termelésüket. 1875ben zárta be kapuit a Jávoros hegység északi lejtőjén, a tiszovnyild patak mentén 1809-től működő Balassa-huta is. A Divény-Oroszi (Trchanova)