Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGHUTÁK TERMÉKEINEK FORMAI, FUNKCIÓBELI SAJÁTOSSÁGAI ÉS DÍSZÍTMENYEI

Tejesüveg, XIX. század eleje. Észak-Magyarország, zempléni huta (?) MNM Rákóczi Múzeuma, Sárospatak Tejesüveg, XIX. század eleje. Észak- M agyaro rszág Herman Ottó Múzeum, Miskolc rabban fedezhetők fel egyszerű díszítmények. A készítőforma hatására előidézett bemélyedések, harántvonalak tagolják az üveg falát. A befőttesüvegeken gyakran helyezkedik el a nyakrészen űrmérték megjelölésére szolgák) üvegpecsét, a tejesüvegeknél viszont sohasem. Kancsók Az elnevezés vitatott eredetű. Egyes vélemények szerint a török nyelvből került a magyarba, míg más nézetek szerint a német Krug, Kanne átvétele folytán honosodott meg nyelvünkben. A kancsó szavunk 1361-ben bukkant fel először a forrásokban Kaanchou, Kancho alakban, de ekkor még személynév volt. Mint edény, 1558-ban szerepelt először. Sajnos eldönthetetlen, hogy ekkor milyen anyagból készült edényt jelölt. A hagyatéki leltárak, az udvarházak és kastélyok leltárai alapján ítélve már a XVII. században sokféle formájú és méretű kancsót készítettek Felső-Magyarországon és Erdélyben. „Tölcsér szájú kancsó"-kat, „gerezdes kancsó"-kat és „karafiná"-kat említenek először a források, majd ezek később megszámlálhatatlan egyéb elnevezéssel egészülnek ki. Az elnevezések változatossága és természetesen a fennmaradt emlékanyag is utal arra, hogy ez az edénytípus nagyon kedvelt volt Magyarországon. Bor tárolására és fogyasztására használták leginkább, s ennek megfelelően leggyakrabban a bortermő vidékeinken bukkantak fel. Díszítésük és formájuk tájegységenként is rendkívül változatos volt. Az első parasztüvegnek minősíthető kancsók az Olt menti hutákban, Porumbákon és Árpáson készültek. Ezek az edénvek még reneszánsz formákat tárnak elénk. Formájuk jellegzetessége a gömbös test volt, amely a nyak felé eső részen hirtelen elszűkült. A száj alól 1,5—2 cm magasságból indulva ragasztott, lapos, külső felületén bordázott vagy sima fül húzódott a nvakszűkület kezdetéig. Díszítésbeli jellegzetességük a harántvonalasan vagy függőlegesen bordázott felület. Ez a XVII. század második felében kialakult kancsótípus talpas és talp nélküli formában egyaránt készült. A talpas kancsók a száj átmérőjével egyező méretű, karéjos gyűrűn álltak. Ez a kancsóforma a