Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)
AZ ÜVEGHUTÁK TERMÉKEINEK FORMAI, FUNKCIÓBELI SAJÁTOSSÁGAI ÉS DÍSZÍTMENYEI
XVIII. század közepéig hatással volt a különböző erdélyi és magyarországi huták gyártmányaira, melyek közül a legszebbek az optikai díszítésű, áttetsző, színtelen vagy kék színű üvegből készültek. 2 " A reneszánsz kancsóforma módosulása figyelhető meg az írásos mustrájú kanosokon, amelyek főként Erdély területéről ismertek. A díszítés technikája hasonló, mint a zempléni „habos" üvegek esetében. Tehát itt is fonalas díszítést alkalmaztak, ami — mint erre már utaltunk — itáliai hatást feltételez. Az opál-üvegmasszába bepréselt, behengerelt színes fonáldísz sima, egyenes, törtvonalas, hullámvonalas egyaránt lehetett. Képezhettek egymás melletti, egymást érintéi, egymásból folytatódó szabályosabb vagy szabálytalanabb köröket is. A vonalas minta behengerlése szabályosan, párhuzamosan haladó sorokban vagy minden rendszer nélkül történhetett. Erdély több hutájában, valamint a szomszédos vármegyékben levő üzemekben (Syoldobágy, Hagymás, Bél, Butyás%d) is készítettek írásos mustrájú kancsókat, de a porumbáki üvegkészítésre volt jellemző ez inkább mindvégig, a XIX. század utolsó évtizedéig. A XVII. század végén jelentek meg először a ma ismert formájú, általánosan elterjedt kancsótípusok. Fdső előfordulási helyük szintén Erdély volt. Vastag lepénytalp, kissé nyomott gömb test, szélesen ívelt nyak, kiszélesedő száj, csípett kiöntő és sima, hajlított fül jellemzi az egyik formát, míg alacsony, gyűrűs talpon nyugvó tárolórész és erőteljes nyaki kiképzés a másik formát. Az Erdélyen kívük területeken általában ez a két kancsóforma honosodott meg, majd a XVIII. század dereka tájától Erdélyben is ez vált igazán jellemzővé. A kancsók túlnyomó többsége a fúvás során használt formák plasztikus kiképzésű, ki- vagy befelé domborodó felülete hatására gömbszerű horpadásokkal vagy más nyomott motívumokkal díszített. A fény-árnyék hatását fokozó optikai díszek minden huta kancsóira jellemzőek voltak, de ez a díszítőeljárás a gyártott kancsók nagy mennyisége miatt egyes felső-magyarországi hutákban, így a bükki és a parádi üzemekben kapott különös hangsúlyt. E két területen készített kancsók minden esetben bordázatokkal díszítettek. Függőlegesen, vízszintesen emelkednek ki az edények testéből a bordázatok, szinte rátétes fonáldíszek illúzióját Kancsópohár, XIX. század eleje. Dunántúl, Somhegy Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém (Fotó: Oszkó Zsuzsa) keltve. Egyes esetekben a kétirányú bordazatokat csavartszerű elhelyezésben is megfigyelhetjük a 10—12 cm között, szinte fél centiméterenként változó nagyságű bükki és parádi kancsókon. Ezek színtelen, áttetsző üvegből készültek, és méretük alapján — még akkor is, ha csípett kiöntős volt a szájrészük — inkább italok fogyasztására szolgálhattak, mintsem tárolására. A gömbszerű, nyomott mintázatokkal díszített kancsók elsősorban a parádi és regéci huták specialitásai voltak. A regéci hutában készültek a nép által „rücskös díszűnek" nevezett tárolóedények. Az edény egész felületét kitöltő plasztikus bütykök — amelyek a forma hatására keletkeztek — csillogó külsőt kölcsönöztek a kancsóknak. Néha a bütykök helyett homorúan bemélyedő körök díszítik az edények oldalát. A rücskös kancsók mindig szögletes szájpereműek voltak. Nagyobb változatban 1,5—2 literes űrtartalmúakat, kisebb méretben pedig kb. 2 decilitereseket ismerünk.
