Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)
AZ ÜVEGMŰVESSÉG TÖRTENETÉNEK KUTATÁSA
igen nagy hibaszázalékkal, hiányosságokkal téve. A Kárpát-medence területén működő üveghuták termékeit nem tanulmányozta, csupáncsak mazsolázgatott köztük a magas művészet szempontjainak megfelelően. Következésképpen nem sikerült megteremteni az úri üvegek és a rusztikus vagy parasztüvegek összhangját még elégséges szinten sem. Borsos Béla A magyar üvegművesség című monográfiájának alapvető érdeme az, hogy újból az érdeklődés középpontjába állította művészetünk ezen ágát és ipartörténetét. Felkeltette a külföld érdeklődését is és a szakemberek számára kijelölte az új kutatási feladatokat. Ujabb és újabb monográfiák megszületését segítette elő. Ezek azonban - helyesen — már nem a magyar üvegművesség átfogó bemutatását tűzték célul, hanem behatárolt témakörök, részletkérdések sokirányú körbejárását, beható vizsgálatát. Az 1970-es évektől napjainkig terjedő időszak lényegében Borsos ihletésére született nagy mennyiségű publikáció részletes áttekintése után az eredmények, a kutatások tendenciái jól megragadhatóak. Borsos tárgyközléseinek hiányossága több múzeumi szakembert késztetett arra, hogy az üveggyűjteményük kiemelkedő darabjait szakszerű leírásokkal, kormeghatározásokkal közreadja. Az Iparművészeti Múzeum üveggyűjteményét szólaltatta meg Katona Imre és Varga Vera. 18 Debrecen, Miskolc és Sárvár muzeológusai ismertették gyűjteményeiket egy több mint 1500 műtárgyat felvonultató közös kiállításuk kapcsán. 19 Hasznos ismertetések készültek szlovákiai és erdélyi üveggyűjteményekről is. A tárgyi emlékanyag egyre szélesebb körű megismertetését szolgálták a különböző kárpát-medencei üveghuták történetét bemutató feldolgozások is. 20 Lakács Béla A Zempléni-hegység üveghutái és a Parádi üvegművészet című kismonográfiája, valamint Éti István Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez című közleménye Borsos Béla átdolgozott műve megjelenése előtt születtek meg. 21 Az eredmények ismertek voltak a kiemelkedő monográfiaíró előtt és részleteiket hasznosította is. Amikor az egyes Részlet a Debrecen-Miskolc-Sárvár üveggyűjteményeinek kiállításából tájegységek üvegművességét bemutató kismonográfiák megszülettek, nyilvánvalóvá vált az a megállapítás, hogy „...alig van ipartörténetünknek olyan ága, ami jobban hiányolja a részletkutatás eredményeit, mint a magyar üveggyártás története". Takács Béla és Eri István példáját és módszereit követve kutatók tucatja kezdett tárgyi gyűjtésbe, az üvegtárgyak elemzésén alapuló és addig nem ismert levéltári kutatásokból származó adatok feldolgozásába. így többek között a Bükk, Nógrád megye, Zala, Kelet-Magyarország, Székelyföld, Dél-Erdély, Északnyugat-Felvidék, Temesköz vidékének üvegiparáról és művészetéről születtek feldolgozások. Egy nagyobb tájegység üvegművességének összegzését jelentette Bunta Magda és Katona Imre Az erdélyi üvegművesség című könyve. 22 Ez utóbbi igen jelentős alkotás lényegében Borsos Béla monográfiája hibáinak is leképzése. Ez viszont érthető, hiszen a szerzők nem férhettek a szükséges levéltári forrásokhoz, megállapításaik egy részét politikai akarathoz kellett igazítani, és a tárgyi emlékek összegyűjtése sem történhetett akadálymentesen. Az 1970-es évektől felhalmozódott új kutatási eredmények lehetővé tették a kárpát-medencei rusztikus vagy parasztüvegek formai, díszítési sajátosságainak meghatározását, az üvegműve s s égben betöltött szerepének kijelölését. E problémakör összegzését jelentették Veres László Magyar népi üvegek és Magyarország 17—19. századi parasztüvegei című kismonográfiái. 23 E összefoglaló feldolgozásokból egyértelművé vált, hogy a Kárpát-medence területén több mint 110 kisebb-nagyobb üvegkészítő üzem, más néven üveghuta működött, amelyek döntően a társadalmi szerkezetből adódó elvárásokhoz igazodva egyszerű, de ugyanakkor változatosan díszített közhasználati üvegeket állítottak elő. Ezen feldolgozások érdeme az is, hogy a parasztüvegek népművészeten belüli helyének, szerepének tisztázására is sor került. Az 1975-ben kiadott Magyar népművészet című, rendkívül értékes és reprezentatív anyagot felvonultató, a magyar népművészetet bemutató kötetben még mindig csak egy szenteltvíztartó képviselte a paraszti, mezővárosi, polgári használatban levő üveget. 24 Borsos Béla üvegművészetet bemutató monográfiája harmadik lényeges hiányosságát el-