Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGHUTÁK TERMÉKEINEK FORMAI, FUNKCIÓBELI SAJÁTOSSÁGAI ÉS DÍSZÍTMENYEI

Az ÜVEGHUTÁK TERMÉKEINEK FORMAI, FUNKCIÓBELI SAJÁTOSSÁGAI ÉS DÍSZÍTMÉNYEI (lí magyar üvegipar XIV. századtól nyomon m

/l~ követhető fejlődési folyamatában jól érzékelhetőek a termék-előállítás jellemző vonásai. Megfigyelhetők a termékszerkezeten belül az ablak- és öblösüveggyártás korszakonkénti arányváltozásai, és megragadhatók azok a törekvések, amelyek a társadalom különböző rétegei igényének kielégítésére irányultak. A XVII. századtól - amikor a főúri uradalmak központjaiban emelt üvegcsűrök az üvegipar korábbi szerkezeti kereteit szétfeszítették — a huták termelésében az úri osztály és a nép számára készített produktumok mindjobban elkülönültek. Az üveg művészetével foglalkozó szakirodalomban a használókat figyelembe véve többféle elnevezést alkalmaznak az üvegtárgyak azonosítására és csoportosítására. Az úri üveg, finom üveg terminok)giák ellentéte a rusztikus üveg, parasztüveg, esetenként a népi, népies üreg megjelölés. Az utóbbi elnevezésekkel illetett üvegféleségeket erdei üvegeknek is szokták nevezni, ami a nyugat-európai szakirodalomban meghonosodott Waldglas kifejezés magyar megfelelője. Azonban az erdei üveg elnevezést nem célszerű paraszti használatú üvegek esetében alkalmazni. Az erdei üveg és a Waldglas nem ugyanazt jelenti, nem ugyanazt a tartalmat hordozza. Magyarországon a sajátos gazdasági-termelési fejlődésből következően egy teljesen másféle társadalmi közeg volt az egyszerű öblösüvegek befogadója, mint NyugatEurópában.

1 A különböző hutaleltárakban felsorolt termékek között az elnevezésük alapján nem tapasztalható olyan éles megkülönböztetés, mint a szakirodalomban. Kristály- vagy parasztüveg, fehér vagy Zpld öblösüveg, finom vagy vásári üveg elnevezésekben elsősorban a termékek közötti értékkülönbségek érzékelhetők. A magyarországi üveghuták termékei között — minőségi szempontból és ennek megfelelően értékük alapján — csak a metszés és gravírozás meghonosodása, kiteljesedése után húzható éles határvonal. Ez azonban csak a XVIII. század dereka tájától vált jellemzővé a nagyobb üveghutákban. A kis üvegcsűrök többségében nem voltak gravírozó-metsző berendezések, s ezekben továbbra is hagyományos módon, a fúvásra épülő díszítőeljárások tették szebbé, eladhatóbbá a termékeket. A XVII—XIX. századi források az üveghutákban készített termékek változatos, gazdag elnevezését tárják elénk. Ez önmagában is a bőséges kínálatra enged következtetni. Az elnevezések nyelvészeti, kultűrtörténeti szempontból nyilván-