Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

szet között. Már Viski Károly is utalt arra, hogy „A nép tárgyi művészkedése tehát a magas szintű művészi iparával, azaz — járatosabb szóval: iparművészettel van rokonságban."

2

"

0 Az ipar-népművészet egyaránt tárgyalkotó művészet, hiszen mindkettő a hétköznapok használati tárgyait jeleníti meg művészi formában. A két művészeti ág közötti leglényegesebb különbség abban fedezhető fel, hogy az iparművészet dísztárgyakat állít elő, amelyek a lakóházak belső tereinek pompáját hivatottak szolgálni. A népművészet nem ismeri a dísztárgy fogalmát. A tárgyaknak minden esetben megvan a funkcionális rendeltetésük. Igaz, hogy a paraszti tárgyi környezetben is találunk olyan tárgyakat, amelyek a parasztházak tisztaszobáiban kaptak helyet, és csak különleges alkalmakkor szolgáltak. Azonban ezek a dísztárgyaknak minősülő darabok többnyire csak stiláris megfogalmazódásukban köthetők a népművészethez. A parasztüvegek döntő többsége használatra készült, mint ezt a tárgyak bemutatásakor érzékeltettük. Csak a XIX. század második felében jelentek meg az ezredéves évforduló társadalmi megbékülést hangsúlyozó színpompás kavalkádjában olyan üvegek, amelyek kimondottan díszüveg szerepet töltöttek be. Ezeket azonban már többnyire üveggyárak készítették szériában, kimondottan díszüvegnek szánva. A parasztüvegeken csak ritkán figyelhető meg olyan díszítmény, amely a használat fölé kerekedne, uralná a funkciónak tökéletesen megfelelő formát. A tárgyak egyszerű díszítésük, funkcionális szerepük miatt esnek kívül az iparművészet, a művészettörténet vizsgálódási körén. A tárgyakat nem becsülik le ugvan, de lényegében a para^tüvegek megítélésében ugyanolyan sematikus, a tárgyak funkcióit alapvetően figyelmen kívül hagyó nézeteket vallanak, mint a népművészet hőskorában az eredeti örök motívumokat keresők, vagy ami Cs. Sebestyén Károly népművészeti felfogásában is tükröződött.

201 Az üvegművészettel foglalkozók megítélése szerint a parasztüvegek időtlen alkotások, amelyek időtlenségükben összekötő kapcsot jelentenek a magas művészet egyes fejlődési állomásai között. A parasztüvegek az üvegművészeten belül a konstans tényezőt jelentik, a különböző történelmi korok, az egyes fejlődési állomások a középkor végétől egészen a legújabb korig a parasztüvegeken keresztül érintkeznek egymással. A parasztüvegek karakterét a felsőbb társadalmi osztályok kultúrájából alászállt elemek adják meg. Kétségtelenül az üvegtárgyakon — mint általában a többi népművészeti műfaj tárgyain sem — nem érezhető közvedenül a stílusok egymásutánisága. Az átalakulás folyamatának logikája sem érzékelhető a történeti stílusok oldaláról. A történeti stílusok lerakódó elemei elsősorban a hagyomány útján őrződtek meg az üvegeken. A parasztüvegek használóinak körét már megjelöltük. Az adatok bizonyították, hogy a parasztság — mint rendkívüli módon tagolt társadalmi réteg — a XVIII. századtól egyre fokozódó mértékben használta az üvegeket, és igényt tartott ezekre a termékekre. Az öblösüvegek még nagyobb mértékű elterjedésének nem anyagi eredetű akadályai voltak, hanem elsősorban szemléletbeli okai, másrészt pedig az, hogy a tároló- és ivóedények alkalmazása magától értetődően a történelmi borvidékeken vált célszerűvé, praktikussá. Az sem mellékes természetesen, hogy a bortermő vidékek (1. Tokaj-Hegyalja) átlagon felük színvonalon élő lakossága könnyebben megengedhette magának az üvegtárgyak beszerzését. Amikor a parasztüvegek használóinak körét behatároljuk, feltétlenül meg kell említenünk, hogy ezeket a tárgyakat az úri osztály tagjainak háztartásaiban is megtalálhatjuk, hiszen ez a parasztság által használt háztartási eszközök legtöbbjére is érvényes. Mindig létezni kellett egy olyan vulgáris közkultúrának, ami nem volt „parasztosan" népi és „exkluzíván" úri. A kastélyok, udvarházak konyháiban, kamráiban sütésre, főzésre és tárolásra ugyanolyan egyszerű kivitelű, ún. közhasználati eszközök is voltak, amilyeneket a paraszti, mezővárosi polgári háztartásokban is felfedezhetünk. A különbség köztük legfeljebb a díszesebb kivitelben volt kitapintható. A népművészeti tárgyakkal szembeni másik fontos kritérium az, hogy a parasztság vagy a velük többé-kevésbé azonos életformát folytató társadalmi rétegek hozzák ezeket létre, illetve a hagyomány befogadó, mintegy „honosító" szerepe jusson érvényre. Az egyes üveghuták történetének vázlatos bemutatásakor, fejlődésük csomópontjai-