Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

érdeme. Fél Edit és Hofer Tamás hívta fel a figyelmet arra, hogy: „Az egyes európai népek néprajza, mint nemzeti tudomány, egymástól többé-kevésbé különböző utakon fejlődött, s eltérő módokon tűzte ki vizsgálódásai körét. A magyar néprajz a provinciális művészet határterületeire alig fordított figyelmet. Nálunk az érdeklődés főként a népművészet eredeti, paraszti megnyilvánulásai felé fordult: a cifraszűrök, a pálinkás butéliák, a tükrösök és a juhászkancsók felé. A mellettük »varosiasnak« tetsző tárgycsoportokat - így a népies vallásos plasztikát vagy nyomtatókat — kevéssé vizsgálták, alig gyűjtötték."

195 Ha a szomszédos országokban a népművészetről kialakított véleményeket vesszük vizsgálat alá, akkor valóban az tapasztalható, hogy eltérő módon tűzték ld vizsgálódásuk tárgyát. A német területeken és Csehszlovákiában is a népművészetet a parasztművészettel azonosítják. Természetesen a sajátos gazdasági-társadalmi fejlődésből következően a parasztság megjelölés mást takar, mint Magyarországon. Friedrich Jan a népművészet fogalma alatt egy nép sajátos képalkotásának összességét érti. Dagobert Frey a népművészetet a nemzeti népcsoport kifejeződési formájának tartja, a népművészetet egyértelműen a parasztművészettel azonosítja. De vannak természetesen olyanok is, akik elvetik a paraszt és népművészet egybevetését, mint Ottó Eaufer vagy Friedrich Adama, hogy a sokféle nézetből néhányat kiemeljünk. A népművészet állandóságának vagy történeti fejlődésének megítélésében is sokszínű a kép. Robert Forrer úgy véli, hogy a népművészet a parasztművészet, a nagy művészet mögött jelentkezik, parodizálja azt. Friedrich Adama szerint a magas kultúra fejlődésében mindig a népművészet a konstans tényező, s mint konstans elem, a kontinuitást biztosítja. Többen hangsúlyozzák, köztük Robert Wildhaber is, hogy a népművészet fogalmának használata helyett célszerűbb lenne a csoportművészet alkalmazása. Az eltérő vélemények ellenére egy közös vonás azért felfedezhető abban, hogy a provinciális és a periférikus művészetek körébe tartozó tárgyak népművészet egészébe való tartozását hangsúlyozzák.

196 Hasonló vélemény tapasztalható a csehszlovák kutatóknál is. Jaroslav Vojdis és Vera Hasalova népművészet körébe tartozónak tekintett minden olyan művészi megformálású tárgyat, amelyet a lakosság a XVII—XIX. században a falvakban és kisebb városokban használt.

197 Fél Edit és Hofer Tamás bizonyára a felsorakoztatott véleményeket is figyelembe vette akkor, amikor a provinciális művészet határterületeinek bevonását szorgalmazták. Nagy népművészeti monográfiájuk anyagának összeállítása tükrözi ezt, sőt arról is tanúbizonyságot tesz, hogy a „félnépi" populáris műveltségbe sorolható műfajok bevonásakor, a paraszti tárgyi környezet egészét sokoldalúan elemezve jártak el. A Bátky Zsigmond, Györffy István és Viski Károly által kialakított és hosszú időn keresztül ható műfajstruktúrát kibővítve hozták létre a kibővült népművészet fogalom tartalmának megfelelő keretet. Ezt az általuk megfogalmazott nézet szerint töltötték ki tartalommal: „Voltaképpen egészében kell nézni azokat a tárgyi környezeteket, amelyeket egy-egy paraszti társadalom az élete köré felépített, mivel ezekben minden használati tárgynak van, ha különböző mértékben is, művészi jelentése. Az egymást kiegészítő, az egymással összetartozó tárgyak együttese mutatja csak meg az őket elrendező, formáló esztétikai elvek rendszerét.

198 A népművészet fogalmának, vizsgálati tárgyának változásait nyomon követve megállapítható, hogy a népművészet lényegében háromféle tárgyegyüttest tömörít magába. A népművészet eredeti paraszti megnyilvánulásai mellett, a népművészet perifériáján elhelyezkedő tárgyakat és a provinciális művészet alkotásait. Az utóbbi kategória kialakítása Domanovs%ky György nevéhez fűződik.

199 Megállapítása szerint a művészetben a provincializmus teljesen másféle értékrendet jelöl, mint amit a periférikus művészeti tárgyak képviselnek: „a történeti stílusok helyi, és minden esetben alacsonyabb rendű alkotásai tartoznak e kategóriába". A parasztüvegeket a népművészet napjainkban elfogadott fogalmának megfelelően, a hármas egységen belül a „városiasnak" tetsző tárgyak közé sorolhatjuk. Tehát a parasztüvegek helyét a népművészet eredeti megnyilvánulásait reprezentáló tárgyak és a provinciális művészet alkotásai között határozhatjuk meg. Másfelől, más aspektusú megközelítéssel a parasztüveg összekötő kapcsot, átmenetet jelent a népművészet és az iparművé-