Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

Mécsesek, XIX. század. Herman Ottó Múzeum, Miskolc Mór és Ede birtokán alapított úrkúti huta produktumai pedig egészen a pesti vásárokig eljutottak.

133 A déli területeken a szentlukai és a vétyemi huta piackörzetei voltak számottevők. A lukai üvegekkel megrakott szekerek a környék településein túl elsősorban a Bácskába indultak, s ott Bácsalmás, Bácsszentistván, Cservenka, Hajós és Hegyes vásárain értékesítették az üvegeket. A hutának nagy felvevőhelye volt Baja, ahol a helybéli üvegmesterek foglalkoztak a termékek értékesítésével. Volt olyan év, amikor Pock József és Tirmayer Ferenc üvegkereskedők közel 8000 Ft értékű üveget vásároltak, s nyilvánvalóan azután a környéken továbbértékesítették az árut. Nagyobb tételekben (1000 Ft körük ertek ben) Mohács, Mecseknádasd, Pécs, Siklós, Szabadka és Szigetvár lakosai is vásároltak a szentlukai üvegekből.

1

'

4 Vétyem tulajdonosa a megye városainak vásárain értékesítette az üvegeket, de speciális gyártmányaival, palackokkal és gyógyszertári üvegekkel osztrák területekre, egészen Bécsig eljutottak a huta árusítói.

135 A dunántúli huták termékeinek értékesítését nyomon követve tapasztalható, hogy a vándorüveges s ég nyomai úgy, mint Felső-Magyarországon, nem fedezhetők fel, s az öblösüvegek értékesítésében is elsősorban a városi üvegesek, illetve a zsidó házaló kereskedők játszottak szerepet. ÜVEGEK A PARASZTI HÁZTARTÁSOKBAN Cfl múzeumok gyűjteményeiben található üvegtárgyak formai, díszítménybeli jellemzőinek meghatározásával is behatárolható az az időszak, amikor az üvegek a paraszti háztartások megszokott tárgyaivá váltak. A tárgyak közlései alapján bizonyosra vehető, hogy az üveg használata a XVII. század végén, a XVIII. század elején kezdődött el, s ezt követően fokozatosan egyre jelentősebb szerepet töltött be a parasztság hétköznapi és ünnepnapi életében egyaránt. Nem azt akarjuk ezzel hangsúlyozni, hogy az üveg valami rendkívüli jelentőségre tett volna szert, hiszen a fából, cserépből készült edények hegemóniáját még a legkisebb mértékben sem veszélyeztette. Hanem csupán azt, hogy bizonyos területeken, és egy meghatározott időszaktól kezdve, az ablaküvegek mellett az üveg ivó- és tárolóedények alakjában megjelent, és helyet követelt a paraszti háztartásokban is. Az épen fennmaradt üvegtárgyak vizsgálata a módszer sajátosságaiból következően természetszerűleg tágabb időhatárok megjelölésére nyújt lehetőséget. Az üvegtárgyak használatának terjedését sokkal pontosabban megragadhatjuk a levéltári források, illetve a levéltári forrásokat hasznosító feldolgozások alapján. A vizsgálat során nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy az üveg bármilyen hasznosítási formájában mindig értéket képviselt, s ennek tulajdonítható, hogy még a XIX. században is rendszeresen szerepelnek a hagyatéki leltárakban, végrendeletekben. Az árak alakulását a különböző limitációk és a huták kimutatásai alapján vázolhatjuk. Bethlen Gábor 1627-ben kelt árszabálya szerint: „...Az