Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

hutából, az erdélyi üzemekből pedig pincetokba való palackokat és gyertyatartókat, mert ezekre volt nagy igény.

113 A szoldobágyi huta üvegeinek jelentős részét az uradalom jobbágyai tutajokon szállították a Tiszán egészen Belgrádig, érintve útközben a városok piacait. A béli huta üvegeit a püspökség nagyváradi üzletében forgalmazták, s a kereskedők révén Kalocsáig, Gimesig, sőt Kassáig eljutottak a termékeik. A huta elsődleges feladata a XVIII. század elején még a püspökség templomainak szertartásokban használt üvegekkel való ellátása volt. A XVIII. század végén és a XIX. század elején, amikor a termelés jelentősen megnövekedett, kereskedők és a huta jobbágy falvak lakosai foglalkoztak az üvegek értékesítésével. Felkeresték az erdélyi vásárokat, ele gyakran távolabbi helyekre is eljutottak. Menyháza, Sebes, Nagyhalmágy, Szentanna, Kőrösjenő, Arad, lappa, Temesvár, Déva, Karánsebes, Lúgos, Nagykároly, Békéscsaba, sőt Dorog vásárain gyakran megjelentek a béli üvegek árusítói."

1 A porumbáki huta földrajzi helyzetét kihasználva és élve a kedvező vízi szállítási lehetőségekkel, Erdély déli területeit, Havasalföldet és a bánsági piacokat látta el üvegekkel. Brassón, Temesvárott, Szebenben és Gyulafehérvárott voltak a huta legjelentősebb kereskedelmi lerakatai. A Maroson az uradalmi jobbágyok tutajokkal szállították az üvegeket a bánsági piacokra. A Bethlen testvérek — az uradalom és a huta tulajdonosai — 1761-ben „török Földön depositumok"-at állítottak fel, és néhány évvel később egy Musztafa nevű török kereskedővel kötöttek szállításra szerződést. A török kereskedő 3 hajót építtetett, s a „A'eres torony"-ig szekereken szállított 10—12 ezer forint értékű üveget hajókon vitték tovább Havasalföldre.

115 A XVIII. század második felére Erdélyben az üvegek értékesítése jól érzékelhetően két szálon történt. A finom üvegeket kereskedők vásárolták fel és értékesítették üzleteikben. A parasztüvegeket pedig a huták szomszédságaiban levő falvak lakói juttatták el a vásárlókhoz. Székelyföld egyeden finom üveget előállító üzeme, a Kálnokyak zalánpataki üvegcsűrje termékeit 1771—1781 között Torna és Manók Calfocini brassai kereskedők értékesítették, majd ezt követően a szebeni Marcu-ü%letház tagjai. 1795-ben az üzletházban levő zalánpataki üvegek mennyisége 4285 magyar forint értékű volt, s az árusításból származó tiszta haszon elérte az 1500 forintot. A Marcu család más üveghuták termékeinek értékesítését is monopolizálta. 1792-1793 táján a rozsnyói huta termékeinek értékesítésével is ők foglalkoztak. A termelésbe is közvetlenül beavatk ( ) z ta k úgy, hogy a hutabérlőknek nagyobb kölcsönöket folyósítottak. A rozsnyói huta tulajdonosának 1000 Ft kölcsönt nyújtottak. A Marcu-üzletház szerepét a XIX. század elején Erdélyben a Dimitrie H agi Ghidru vezette kereskedőtársaság vette át."

6 A parasztüvegek értékesítése azonban továbbra is a hagyományos módon folyt. A kis huták közhasználatra szánt üvegeit a környező települések lakói szekerekre rakva fuvarozták a vásárokra és addig voltak úton, amíg el nem adták az üvegeket. Kercesóra és a környék jobbágyainak urbáriuma szerint a lakosok jutányos áron vásárolhatták meg az üveget és kereskedhettek vele. A butyászai huta lerakata Kolozsvárott, Teleki Adám házánál volt, mert „innen könnyű kivinni a piacra az üveget". A XVIII. század derekán Szüágycseh, Margitta, Nagykároly, Beszterce, a XVIII. század végétől pedig Kolozsvár, Marosvásárhely, Szamosűjvár és Beszterce voltak az üvegekkel megrakott szekerek célpontjai. Ezeken kívül minden olvan településen értékesítették a butyászai üvegeket, ahol a vásártartási jog a Telekieké volt." Az üvegek értékesítését nyomon követve, Felső-Magyarországon differenciáltabb kép alakulhat ki a torrások alapján. Mint már korábban utaltunk rá, nemcsak a termelés, hanem az értékesítés szempontjából is külön kell választanunk ez országrész északi és déli területeit. Az északi, nagyobb múltú központok öblösüvegeit a városok kereskedői értékesítették, s ezek döntő többségben finom üvegek voltak. Tehát az értékesítés formája hasonló volt, mint Erdélyben. Itt az ablaküveggel való kereskedés vált igazán jellemzővé. A XVII. század második felében az ablaküveg forgalmazási lehetőségeit kihasználva jött létre a tót vándorkereskedők országos céhe, melynek tagjai főleg Trencsén, Nyitra, Zólyom és Hont vármegyékből származó parasztok voltak, akik az országot járva, a városok és falvak hetivásárain csipkével, cérnával, gombbal, kendővel, vászonnal és üveggel ke-