Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)
AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA
Porciósüvegek, XVI 11—XIX. század. Észak-Magyarország, Erdély Herman Ottó Múzeum, Miskolc reskedtek. Első szabadalmukat 1633-ban nyerték, szabályzatuk pedig 1688-ból való. Központjuk Besztercebánva volt. A Felső-Magyarország északi részén levő huták ablaküveg-fölöslegét ők hordták szét az országban. Egyes vélemények szerint itt keresendő a „vándorüvegesség", a „vándoripar" forrása." 8 A tót vándorkereskedők céhének létezésével, működésével kapcsolatban kételyek merültek fel, s a kutatás levéltári forrásokkal nem tudta alátámasztani ezt. Az azonban már kétségtelen, hogy a céh működési területéül megjelölt vármegyéken túl még Eiptó és Gömör vidékén az üvegáruval való kereskedés a XVII. századtói jelentős méreteket öltött. 119 E vidéken több üveghuta működött. Közülük is talán a legjelentősebb az 1747-től működő gápeli üveghuta, amely Nyitra megyében üzemelt. Itt az üvegedényeken kívül nagy mennyiségű táblaüveget is gyártottak. A környező falvak közül Temes, Csávoj, Poruba lakói üvegáruval kereskedtek, Bélapatak lakosai pedig vándorablakosok lettek. A murányi huta megszűnése után a XVIII. században a település lakói már csak ablakozással foglalkoztak. 12 " A kereskedelemben betöltött szerepük miatt különös jelentőséget kell tulajdonítanunk a gömöri fuvarosoknak, a f/ir/uányosoknvk — ahogyan Miskolcon és környékén is nevezték őket —, akik a hegyvidék és az alföld közötti gazdasági, kulturális kapcsolatot biztosították. Gömör területén az ipari fejlődés, a termelés a XVII. századra olyan fokot ért el, hogy a vármegyén belüli cserekereskedelem, majd később a piac, nem tudta a termelők kínálatát befogadni, s ezáltal a termelés és a fogyasztás között bizonyos feszültség jött létre. A táj kedvezőtlen talaj- és éghajlati viszonyai miatt nem volt kifizetődő a mezőgazdasági termelés, illetve az ipar fejlettsége, termelékenysége lehetővé tette, hog}' a mezőgazdasági termékek hiányát széles körű árucserével biztosítsák. Az ipari termékek mezőgazdasági cikkekre való cseréjére a legjobb feltételeket az Alföld biztosította. A XVII-XVII1. századra az egyk ori jobbágyi jogállású szekeresgazdákból fokozatosan fuvarosok lettek, akik kereskedők is voltak egy személyben. Fölvásárolták a gömöri ipar legjelentősebb termékét, a vasat, de emellett más árukkal is kereskedtek, így többek
