Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGMŰVESSÉG TÖRTENETÉNEK KUTATÁSA

üvegtárgyról, egy üvegből készült gyertyakészítő formáról tett említést.

4 A parasztüvegek müzeumi gyűjtése csak az 1950-es években kezdődött el. Erdélyben S^ó'cs Károly és Lá^ár Jenő gyűjtött össze nagy mennyiségű üveget a paraszti és kisnemesi háztartásokból. A nagyszebeni Brukenthal Múzeum mellett kialakult a Kolozsvári 'Történeti Múzeum hatalmas üveggyűjteménye is.

5 Magyarország északi részén a Zempléni-hegységben, majd Párád környékén Balassa Iván útmutatása alapján Takács Béla gyűjtötte össze a paraszti háztartások hutákban készült üvegeit. A kialakult módszerek és nem utolsósorban a nem várt eredmények például szolgáltak más múzeumok számára is.

6 A miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársa, Megay Ge\a a Bükkben, Vajkai Aurél és Eri István pedig a veszprémi múzeumnak a Bakonyban gyűjtött csodálatos üvegtárgyakat. Vajkai Aurél publikációinak köszönhetően ma már az üvegművészet is befogadja azokat az egyszerű technikával készült, de bámulatos szépségű produktumokat, amelyek a Bakony falvaiban, különösen Szentgál kisnemeseinek otthonában mindennaposak voltak. Az erdélyi, bakonyi és észak-magyarországi kutatások inspirálóan hatottak a Kárpát-medence üveges vidékei történetének feltárására és az egykori üveghuták emlékanyagának összegyűjtésére. Zala, Baranya, a Délvidék és a Felvidék muzeológusai mára már nagyszámú népi üveget is felsorakoztattak gyűjteményeikben az úri üvegek mellett. A Kárpát-medencében található múzeumok az utóbbi évtizedekig döntő részben antik és XVII— XIX. századból származó üvegeket felvonultató üveggyűjteményekkel rendelkeztek. A középkori üvegek ritkaságnak számítottak. Ezek többsége is külföldi, elsősorban velencei termék volt. A Magyar Nemzeti Múzeum őrzi az ún. Mátyásbillikomot, a velencei üvegművesség remekét, amely szokatlanul nagy mérete (42,8 cm magasságú) és történeti vonatkozása miatt kiemelkedő jelentőségű." A tölcsér formájú, díszítetlen vastag üvegfalú edénv kupáját keskeny gyűrű tag fogja össze, nodusát pedig belül vékony, fehér fonalas díszítmény ékesíti. Hiányzó üvegtalpát apró türkizekkel ékesített aranyozott ezüsttalppal pótolták. Mátyás király billikoma, 1470 körül. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest (Fotó: Dabasi András) A nemesfém talpazaton XVI—XVII. század fordulóján vésett versezet foglalja össze a nagyméretű kehely történetét. A leírás szerint az edény Mátyás király „velcncesektől vett régi ajándéka", amelyből az ellenség legyőzésekor ittak áldomást. Később II. Lajoshoz került a billikom, aki azt 1524-ben főpohárnokának, Batthyány Ferencnek adományozta. A becses ereklyét a Batthyányak rohonci várában őrizték. 1852-ben — miután a szabadságharc külügyminiszterének, Batthyány Kázmérnak a vagyonát elkobozták —, idegen kézre került. A XIX. század végén az Erdődy család egy müncheni kereskedőtől vásárolta vissza, majd 1929-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A kiemelkedő velencei származású üvegek közé sorolható még az a XV századi eredetű gótikus formájú, körte idomú, bordázott kupájának peremén színes zománcfestéssel, aranyozással és pikkelyes díszítésű szalaggal ékesített talpas pohár, amely a somogyvári ásatásokból került elő.

9 Ugyancsak a velencei üvegművészet kimagasló termékei az ún. Bártfai kelyhek, melyekből 5 példányt a bártfai Sárosé Múzeum és egy-egy példányt a Kassai Kelets-^lovákiai Múzeum és a Magyar Nemzeti