Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

FÉMIPAR - Ötvösök (Spóner Péter)

Ötvösök A középkortól kezdve egészen a céhkorszak megszűnéséig a fémiparon belül a legnépesebb és legtöbb céhszervezettel rendelkező szakmák a vasfeldolgozással foglalkozó mesterségek, a kovácsok, a lakatosok és fegyverművesek voltak. Mellettük azonban kialakult a fémiparon belül egy speciális réteg, mely más alapanyagokat, mint az ónt, rezet, ólmot és különböző nemesfémeket dolgozták fel. Ezeket a szakmákat egy-két kivételtől eltekintve viszonylag kevés iparos űzte, elsősorban a tehetős polgárság, az egyház és a nemesség igényeit elégítették ki, éppen ezért jelentős számban a szabad királyi városokban fordultak elő. Régiónkban értelemszerűen a legfejlettebb iparral rendelkező Kassán dolgoztak legnagyobb számban. A15-16. század folyamán gyakorlatilag már minden Magyarországon ismert fémspecialista megtalálható volt a városban, aldknek legnagyobb része a 17. században már céhes keretek között dolgozott, bár általában nem önállóan, hanem leggyakrabban rokon szakmákkal közösen létrehozott céhekben. A 16. században már céhbe tömörültek a kassai rézművesek. Magyar nyelvű articulusaik 1585-ből maradtak fenn, de a céh bástyáját már korábban is említik, ami arra enged következtetni, hogy esetleg már a 14. században is létezhetett iparos szervezetük.

1 Szintén erre utal az a tény is, hogy a középkori rézművesek termékei iránt nagy volt a kereslet, minden bizonnyal Kassán is jelentős számban lehettek jelen e szakma iparosai. A legfontosabb általuk előállított áruk a különböző formájú üstök voltak, melyeket széles körben használtak a vászonfehérítők, kelmefestők, a szappan- és serfőzők, a kisebb üstök pedig a korabeli konyhák nélkülözhetetlen edényei voltak. A magyar nyelven írt szabályzat valószínűsíti, hogy a rézművesek azon kevés fémspccialisták közé tartoztak, amely szakmát az ötvösök mellett már a 16. századi Kassán is elsősorban magyar mesterek űztek. A következő évszázadban többek között a cinöntők és kannagyártók, a késművesek is már céhes keretek között gyakorolták mesterségüket.

2 Közülük is kiemelkedett az elsősorban német mesterek által űzött ónöntés. A 16-17. században Kassa volt a felső-magyarországi ónművesség legjelentősebb központja, az ötvösművességhez hasonlóan ekkor élte a szakma a virágkorát. E korszakban az