Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

FÉMIPAR - Lakatosok, fegyverművesek, órások, ágyúöntők, órások (Spóner Péter, Hazag Ádám)

a kovácsokkal alkottak közös céheket. Ilyen volt például a Göncön 1618-ban alapított céh, melyben 1640-ben már a 22 kovács mellett 7 lakatosmester dolgozott.

33 Számuk emelkedése lehetővé tette, hogy 1648-ban önálló céhet hozzanak létre, mely a kassai lakatosok céhszabályzatát vette át.

34 A lakatos- és a fegyverkészítő mesterség mind a műhelyek száma, mind az iparűzők létszáma tekintetében messze alatta maradt Zemplén vármegyében a Kassán tapasztalt szintnek. Lakatosmesterek előfordultak a megye falvaiban is, de alapvetően mezővárosi mesterség volt, nagyobb számú iparost csak Hegyalja legfejlettebb mezővárosaiban találunk és ott is csak ritkán alkottak önálló céheket. Az a fajta specializáció, mely jellemző volt Kassa vasiparára, azon belül is fegyvergyártására, Zemplénben csak nyomokban fedezhető fel. Legnagyobb számban Sárospatakon dolgoztak lakatosok, első említéseik a 16. századból származnak, az 1597-es összeírásban Andreas Lakatos neve szerepel, így nem véletlenül itt jött létre a megye első lakatoscéhe is, 1608-ban. A pataki lakatgyártók, a puskaművesekkel együtt Kassától kértek és kaptak szabályzatot. 1613-ban ugyan a helyi tanácstól is megkapták kiváltságaikat, de a kassai anyacéh befolyására utal, hogy 1643-ban a kassai lakatosok, a kassai magistrátus segítségével megbüntették a pataki céhet a privilégiumok be nem tartása miatt, aminek pontos okát ugyan nem ismerjük, de minden bizonnyal az ügy hátterében a pataki iparosok túlzott önállósodási törekvései húzódhattak meg. A kassai anyacéh hatalmát mutatja, hogy a sárospataki lakatosok elfogadták a döntést és megfelelő kárpótlást nyújtottak.

35 A céh létszáma általában 10 fő körül mozgott a 17. század folyamán, 1631-ben például kilenc mester alkotta a céhet. A céhlevél a mesterré válás feltételeként a jelölttől egy boltra való pléh két cárral, egy szekrényre való pléh négy zárral és egy öreg forrasztott lakat elkészítését követelte meg.

36 Minden bizonnyal a sárospataki lakatosok is foglalkoztak puskák készítésével és javításával, de ennek jelentősége elmaradt a klasszikus lakatostermékek előállítása mögött, ezért a lakatos- és puskaműves mesterség kevésbé különült el egymástól, mint az Kassa esetében megtörtént. A megye várait a kassai hadszertárból látták el lőfegyverekkel, ezért kisebb volt a kereslet a tűzfegyverek iránt, inkább ezek javításából származhatott számottevő bevétele a lakatosmestereknek. A céh privilégiuma a puskaművesek remekeként három különböző típusú puska elkészítését kívánta meg. A fegyverkészítő iparosok közül Zemplénben a legelterjedtebb a csiszármesterség volt, műhelyeik nemcsak a jelentős mezővárosokban voltak megtalálhatóak, de viszonylag nagy számban fordultak elő a falvakban is. Céhalapításig azonban csak Tokajban jutottak el, ahol 1610-ben a lakatosokkal és szíjgyártókkal alkottak közös céhet. A mesterség jelentőségét mutatja, hogy már a legkorábbi zempléni limitációk is feltüntették termékeiket. Az 1621. évi árszabásban kilenc csiszármunka szerepel, köztük a különféle hüvehyek készítése és a szabbyák tisztítása.

3

' Szórványos emlékek maradtak fenn más