Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
FÉMIPAR - Lakatosok, fegyverművesek, órások, ágyúöntők, órások (Spóner Péter, Hazag Ádám)
szítok már nem tudták tartani a lépést, az ugrásszerűen növekvő igények kielégítését az udvar részben Augsburgban és Nürnbergben vásárolt fegyverekkel oldotta meg, melyek jelentős számban kerültek a kassai hadszertárba és a régió erősségeibe is. Az ágyúöntőmesterséget Kassán általában egy-egy család hosszú évtizedekig űzte. A város 16. századi történelmének egyik legismertebb ágyúöntő családja az ll/enfe/dek voltak. A család első ismert tagja Ferenc^ volt, aki 1557-ben két ágyait öntött Eperjes város részére. Egy évvel később már fiával, Péterrel együtt, ugyancsak Eperjes számára további három ágyait, majd 1565-ben a tokaji vár számára szintén három ágyait készített. Illenfeld Ferenc^ 1566-ban, a kassai Lénárt templom bontása közben, baleset következtében hunyt el. A mesterséget fiai, Péter és Ferenc^ vitték tovább. Utóbbi 1562-ben nyert Kassán polgárjogot. Az ágyaiöntők fegyverek készítése mellett harangöntéssel is foglalkoztak. 1558-ban például Illenfeld Ferenc^ öntötte Kassán az Orbán-torony harangját. 49 A század végén Andre Illenfeld töltötte be a kassai főhadszertárnoki tisztséget, és ikyen minőségében 1587-ben a hadszertár megbízásából szemleúton járt és felmérte a főkapitányság várait és azok védműveit, illetve ágyarit. 3 " A 17. század folyamán számos kassai ágyaiöntőmester nevét őrizték meg a források. Többek között Pol Mátéét, aki 1601—1625 között dolgozott a városban, de ismerjük e századból Thill Tamás, Fiickhinhan Egidius, S cheiderAndrás, brandenburgi Urinc%és Schönpöckh Gáspár császári ágyaiöntőmester nevét is. A 17. század második felében némiképp veszített jelentőségéből a kassai fegyvergyártás, csökkent az iparűzők száma, azonban a Rákóczi-szabadságharc éveiben ismét jelentősen fellendült az iparág, köszönhetően a fejedelem hadseregszervezési döntéseinek. Rákóczi seregeinek ellátása érdekében három hadszertárat állíttatott fel, Érsekújváron, Munkácson és a legnagyobbat a kedvező földrajzi adottságú Kassán. így a város ismét a hadifelszerelés gyártásának és elosztásának a központja lett. A szabadságharc alatt a kassai ágyaiöntő műhely Bienstock Christian irányítása alatt működött. 1706—1707 telén 12 ágyút öntöttek a hadsereg számára, de a hadsereg igényei mellett nem állami megrendeléseket is kielégítettek, 1708-ban itt öntötték újra Rozsnyó város harangjait. 51 Kassa mellett az abaúji Mecenzéf is a kuruc fegyvergyártás fontos központja volt. A hadszertár számára a mecenzéfi vashámorokban nagy mennyiségben készítettek puskacsöveket, a tüzérség számára pedig Mecenzéf mellett Lőcsén és Gölnicbány^án gyártottak alkatrészeket és ágyaigolyókat. 32 A szabadságharcot követő évtizedekben ismét leáldozott, immár végérvényesen a kassai fegyvergyártás. Jelentőségének csökkenését mutatja, hogy e században már ismét egy céhben találjuk a puskaműveseket, a lakatosokat és az órásokat. Abaúj vármegye városaira már nem jellemző a lakatos- és fegyverkészítő mesterség Kassán tapasztalt magas fokú specializációja. A legtöbb esetben a lakatosok más rokon szakmákkal, elsősorban
