Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

FÉMIPAR - Lakatosok, fegyverművesek, órások, ágyúöntők, órások (Spóner Péter, Hazag Ádám)

ágyúkat a kassai ágyúöntők, többek között egy pethornel nevű ágyút, melyet a királyi seregek Újvár ostrománál használtak.

4

"' 1508-ban Schönauer Pál és Gergely ágyúöntőmester nyert polgárjogot Kassán. A következő évtizedekben is gyakran vették igénybe az uralkodók a város ágyúöntőmestereinek a szolgálatait, 1514-ben II. Ulászló rendelte Budára Mátyás mestert, Kassa legjobb ágyúöntőjét, hogy ágyúkat készítsen a Dózsa-féle lázadás elfojtására.

46 1522-ben Báthory István kérte a kassai mesterek szolgálatait, és még szintén ebben az évben a szörényi bán számára küldött ágyúöntőt a város ágyúk öntésére és javítására. Egy 1533-ból származó szerződés szerint, mely Kassa városa és egy György nevű ágyaiöntőmester között jött létre, kitűnik, hogy az ágyúöntők nem csak készítették, hanem egyúttal kezelték is az ágyúkat, tulajdonképpen tüzérek is voltak. Az ágyaikat, ameddig a külön erre a célra létrehozott városi hadszertárak nem épültek fel, a település legbiztonságosabb helyein tárolták. 1557-ben például Kassa ágyúinak zömét a szenátorok házában, a városházán, valamint a város tornyaiban őrizték.

4 1561-ben felállították a királyi hadszertárat és a hadfelszereléseket ide szállították át. A kassai ágyúöntők számára is biztos megrendeléseket jelentett a törökkel folytatott háború. A bécsi Haditanács a 16. század derekán kiépítette a kerületi főkapitánysági rendszert, melyben Eperjes mellett - amely az 1556-os kassai tűzvész után rövid időre a felvidéki fegyvergyártás központja lett - Kassa városa kapott kulcsszerepet. Már a 16. század elején működött Kassán önálló városi ágyaiöntöde, melyet az 1556-os tűzvész után újjáépítettek. Ezt követte az innsbrucki hadfelszerelésgy-ártó műhely mintájára a királyi hadszertár és a hozzátartozó műhelynek kiépítése, melyek pénzügyeit a Szepesi Kamara intézte. 1561-ben állították fel a királyi hadszertárat, majd 1569-ben felépítettek egy új királyi ágyoíöntőházat, amclvhez a Szepesi Kamara két év múlva újabb két épületet vásárolt, végül a század végén egy lőpormalmot is létesítettek. A hadiipari műhely folyamatos működése csak megfelelő nyersanyag- és szerszámellátás mellett volt lehetséges. A legfontosabb nyersanyagokat, mint a vasat a szepesi és gömöri vashámorok, illetve Kassahámor, míg a fát a város tulajdonában lévő erdők biztosították. A hadieszközök gyártása tekintetében a város német őrségének mesteremberei mellett a legfontosabb feladat Kassa város fegyvergyártó céheinek kézműveseire hárult. A hadszertár számára például Friedrich Wagner és Hans Berg páncélgvártók készítették a vértezeteket, a Szepesi Kamara 1571. évi jelentéséből pedig tudjuk, hogy egy Thoma Prief nevű páncélkészítő végezte havi rendszerességgel a páncélok karbantartását.

48 Az itt készült és a külföldről érkező fegyvereket a kassai hadszertárban raktározták, majd elosztották és a szükséges mennyiségben a főkapitánysághoz tartozó várakba eljuttatták. 1577-ben a jelentős mennyiségű lőpor, salétrom és kézi lőfegyver mellett a hadszertár felszereléséhez tartozott többek között 23 löveg is. A 17. században a tűzfegyverek rohamos elterjedésével azonban a kassai fegyverké-