Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

FÉMIPAR - Lakatosok, fegyverművesek, órások, ágyúöntők, órások (Spóner Péter, Hazag Ádám)

A lis ko lá lakatgyártók behívótáblája (Miskolc, HOM) Míves jegyver részlete (Miskolc, HOM) szintén már a 14. század végén megjelentek Kassán. A páncélké­szítés specialistái 1461-ben a lakatosokkal és a sarkantyúkészítőkkel hozták létre közös céhüket. 2 Még ez évben Boldizsár mestert a köz­gyűlés tagjává választják. A céhben a következő évszázadban általá­ban 1—2 mester képviselte a páncélgyártókat. 1506-ban egy Wolfgang nevű páncélkészítő nyert polgárjogot, 1566-ban pedig Schenckel Konrád nürnbergi mester telepedett le Kassán, aki 1568-ban szintén polgárjogot nvert. Schenckel Schwendi Lá^ár ajánlására került a város­ba, mert mint írta, Kassán ebben az időben nem ú\fék az ipart, éppen ezért meghagyta a városnak, hogy lássák el őt szerszámokkal és sodronnyal? 1600-ra azonban számuk annyira megszaporodott, hogy a fegyver­derék készítők és páncélgyártók önálló céhet alkottak, céhmestereik Veit panzermacher és Joachim platner (fegyverderék készítő) voltak. 4 A két mesterség termékei közötti különbség leginkább a céhpecsétek ábrázolásain és a hagyatéki leltárakban érhető tetten. Az 1599-ben elhalálozott nürnbergi származású Bayer Mátyás fegyverderék készí­tő hagyatékában 14 teljes páncélöltözetet és 91 sisakot írtak össze. A 17. század elejéről, 1619-ből származó pecsétek tanúsága szerint a páncélgyártók inkább sodronyingeket, míg a fegyverderék készí­tők elsősorban sisakokat, kesztyűket és teljes páncélokat gyártottak, melyekhez a lemezeket részben Kassa város hámorában állították elő. Minden bizonnyal e két mesterség a mindennapi életben nem vált élesen ketté, és a korabeli források szerint ugyanaz a mester általában mindkét típusú vértezet elkészítéséhez értett. A céhalapí­tás ellenére az iparűzők száma nem nőtt jelentősen, erre utal, hogy 1625-ben a kassai tanács jóváhagyásával az óragyártók is csatlakoz­tak a céhhez. Az óragyártók és páncélkészítők korábbi kapcsolatára utal, hogy a fentebb említett Mátyás mester végrendeletét bizonyos Illés órásmester is hitelesítette pecsétjével. 5 A társulás ellenére a céh létszáma tovább csökkent, az óragyártók kiváltak és a puskaműve­sekkel társultak. 1630-ban egyedüli mesterként csak Pánczélgyártó György, 1652-ben pedig Pánczélgyártó János tagja a céhnek. A páncélgyártás mellett külön iparosok foglalkoztak a pajzs­készítéssel. 1509-ben Barlabás mester nyert polgárjogot. 1517-től a fazekasokkal voltak egy céhben és első céhmesterük az említett Barlabás volt. 6 1531-ben Kassa protocollumában Pajzsgyártó György neve szerepel, aki azzal a kérvénnyel fordult a városhoz, hogy mivel pénze nincsen, a harmincadot és az épületadót termékeivel róhassa le. E szerint a pajzsgyártók a fegyverkészítők szegényebb rétegé­hez tartozhattak. A város 1533. évi összeírásában Petrus Paveszjier (pajzskészítő) nevét említik. 1566-ban a pajzskészítő mesterek már a nyereggyártókkal alkottak közös céhet, a céhmesterek Jacob Satler és Paizsgyártó Alárton voltak. E mesterség alapanyagául elsősorban nem a vas, inkább a fa szolgált. Erre utal, hogy ők készítették a kopjákat is. A pajzsgyártók 1532-ből származó szabályzata szerint a mesterré váláshoz saját kezükkel kellett elkészíteni egy kopját huszár módra, egy másikat fegyverhordozók mintájára és ezen felül egy pajzsotj 1613-ban

Next

/
Thumbnails
Contents