Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

FÉMIPAR - Lakatosok, fegyverművesek, órások, ágyúöntők, órások (Spóner Péter, Hazag Ádám)

Forgách Zsigmond főkapitány 55 frt 40 dénárért rendelt 168 kopját Pai\sgyártó Jánostól.

9 A tűzfegyverek megjelenése előtt is híres volt a város a lőfegyver illetve a különböző nyílvesszőkészítőiről. Az íjgyártók mellett a kassai számszeríj készítők tettek szert országos hírnévre. 1431-ben Borbála királyné kért íjakat és nyilakat Kassa városától. Első említéseik azonban korábbiak, az 1300-as évek végéről származnak, János íjgyártó 1394—98, a szintén íjkészítő Barlabás 1395-1403 és a számszeríjkészítő Hensilmester 1395-96 között már a városban dolgozott. Az 1400-as években többen, mint 1461-ben Lazarus balistarius, azaz számszeríjkészítő, polgárjogot is nyertek. Ez egyben azt is jelentette, hogy e mesterek már tartósan letelepedtek a városban, Bogner (íjkészítő) Miklós például 1454-1480 között több évtizeden keresztül dolgozott Kassán.

10 E lőfegyverekhez a nyílvesszőket és nyílvasakat a páncélgyártókkal és lakatosokkal 1461-től egy céhben lévő sarkantyúsok készítették. A céhlevélből tudjuk, hogy a nyílvesszők mellett ők készítették a különböző sarkantyúkat is, mesterremekként például egy pár csiszolt sarkantyúi, egy úti és egy pap-sarkantyút kellett elkészíteni.

11 Szintén ebbe a céhbe tartoztak Kassa jellegzetes középkori fegyverspecialistái, az ugyancsak országos hírű csiszárok, azaz kardkészítők. E mesterség a 15. századtól virágzott a városban, a fénykorát azonban az 1500-as években élte. A 15. század második J feléből származó adólajstromokban gyakran bukkannak fel, 1483ban például Bálint 3, Antal 1 és egy másik Mihály mester szintén 3 forint adót fizetett, utóbbi a közgyűlésnek is tagja volt. Számuk a 16. század derekán volt a legmagasabb, így nem véletlen, hogy 1549-ben Somogyi Csiszár István céhmester és további négy iparos társa azzal a kéréssel fordult a tanácshoz, hogy engedélyezzék különválásukat és önálló céh létrehozását, mert számuk megsokasodott}

2 E szabályzatot 1629-ben Kassa városa 20 forintért kiadta a szepsi csiszároknak. A 17. században a céh létszáma azonban már lassan csökkent. A század első évtizedeiből ismerjük a céhmestereik neveit, 1603-ban Csiszár Kelemen és Csiszár János, 1619-ben — mely évben minden bizonnyal a céh tagjai elkészítették Kassa város híres hóhérpallosát — a már említett Csiszár Kelemen mellett Bártfai Csiszár János volt a céh vezetője. E korszakban az árszabások tanúsága szerint a kassai csiszárok legkeresettebb termékei a különböző pallosok, szablyák és a hegyestőrök voltak, melyeket csetneki vasból készítettek. A század végén megerősítették articulusaikat. Az 1690-ből származó céhlevél szerint a mesterjelöltnek három remeket kellett elkészítenie, egy tisztességes hegyestőrt portai formára, egy kardot három helyen tizennyolc — tiyolcz kötővassal átkötve és egy pallost hüvelyestül, mely hüvelyt keze körül körültekerhesse, semmi varrás ne tessék rajta A Az új fegyverek elkészítése mellett a mesterek végezték a szúró fegyverek javítását, és az ő feladatuk volt a város pallosainak a tisztítása is. E munkáért például 1629-ben Csiszár Szaniszfó 3 forint 80 dénárt kapott a várostól.

14 Miskolci lakatgyártók céhpecsétje (Miskolc, HOM) ,Az mmes Miskolc királyi lakatgyártócéhnek jele " (Miskolc, HOM)