Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

FAIPAR - Bodnárok (Rémiás Tibor)

A miskolci bodnárcéh ónkannájának oldaldís%ítése köze, mutassa be, adjon újra 4 pint bort, mindezek után 4 nap alatt kell csinálnia 1 öreg „förödő Vannât", 1 „Kassai Kádat" és 2 öreg „Kassay hordót", tegyen le 4 pint bort és 2 körmöci aranyat, adjon kis mester asztalt 22 frt 80 den-ig, 1 esztendő elteltével adjon nagy mester asztalt 40 frt-ig, újabb 1 esztendő elteltével köteles megházasodni (büntetése, ha agglegény marad: évente 1 tallér). Már ekkor az atyamester választását S%t. Jakab napjára (júl. 25.) tették. A legények kötelező vándorlásáról egyik cikkelyben sem esett szó. Miskolcon ugyanekkor a famegmunkáló mesterségek közül egyből sem alakult még céh. 1677-ben a 418 miskolci adóalanyból esztergályos és bodnár 20 fővel képviselte az iparos társadalmat.

9 1696-ban az 520 családfőből 14 bodnár szerepelt, az 1698-as adójegyzékben 13 bodnárt írtak össze.

10 1770-re sem változott a bodnárok Miskolc városán belüli létszáma, maradt a 13 fő, amelyből // mester céhen kívüli volt a 2 segéddel együtt.

11 Ezek nagy valószínűséggel konvenciós bodnárok lehettek, akiket Miskolc városa és a diósgyőri uradalom is alkalmazott hordók, kádak abroncsozására, kisebb tároló- és használati faedények: puttonyok, dézsák, csobolvók, rocskák javítására, előállítására.

12 A miskolci bodnárok a kassai bodnárcéhtől 1736. január 30-án keltezett articulusaihoz

13 vezették vissza céhük eredetét. E,kkorra a bodnárcéh ünnepe S%t. Vince napjára (ápr. 5.) került. A céhmestereket az „esztendőnek elein" választották, mindjárt a városbíró megválasztása utáni 3. napon, de az atyamester választása megmaradt S\t. Jakab napján (júl. 25). A legény immár 7 R.frt és 3 font feir viasznak letétele után kezdhetett hozzá a mesterremekhez: 1 öreg Fürdő Vanna, 1 Törköly Kád, 1 öreg 16 akós kád egy hét alatti elkészítéséhez, majd újabb 1 frt lefizetése után, a céh ládájába újabb 30 R.frt. kellett adnia és 10 R.frt.-ért Mester Asztalt állítania. Végül is Miskolc város hiteles elöljárói a nemes bodnárcéh kérésére 1812. Boldog Asszony havának 14-ik napján (jan. 14.) privilégiumlevelet adtak ki.

14 Ez ismét az 1 évvel korábban Kassán (1811) született újszerű, 15 cikkelyes privilégiumlevél átvétele volt. Ez már nem céhről, hanem bodnártársaságról rendelkezik,

13 ahol a legények munkaideje már napi 14 órára (reggel 4 órától este 6 óráig) csökkent, megszűnt a mesterremek készítésének és a mester asztal állításának kötelessége. Helyette „valamely legény minden munkához bízik darab számra érdemes lévén" „maga mesterének prestálni tartozik" vagyis az alábbi edények darabszámra és jó minőségben történő elkészítése után válhatott a legény bodnármesterré: 10 új hordó, 33 új kassai kád, 33 fürdővanna, 25 ó hordó, 100 kádra való abroncs, 100 kádra való fal, 100 abroncs rúd, 100 hordó fal; „fejér edényekből": 10 puttón, 10 csöbör, 10 öreg désa, 16 középső désa, 16 kisebb désa, 16 kupa, 16 vendéi, 20 öreg sajtár, 20 apró sajtár, 6 csobolvó közönséges tölgy fából, 10 csobolyó fenyő fából; „fáknesés szerint" naponta faragjon: 100 széles abroncs, 100 abroncsot puttonokra, csöbrökre, öreg désákra, 120 abroncsot kisebb edényekre, kupákra