Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
FAIPAR - Bodnárok (Rémiás Tibor)
és Vendelekre is. A fenti „szinte teljesíthetetlen" normatételek és a céhek zártsága előrevetítik a rendszer (1872) megszűnését. Természetesen a szőlő feldolgozására, a bor tárolására szolgáló edényeken kívül sokféle, dongákkal készített terméke volt a bodnároknak. így a káposztás-, uborkáshordóktól, itatóvödröktől, a sütőtekenőktől a serfőzőeszközökön és edényeken, ser hűtőkádakon, öntözőkannákon, vajnak való vánacskákon, vaj köpülőkön, fejősajtárokon, a csapszéken, a mosogatódézsákon, a fürdőkádakon, a halszállító hordón, a mézestonnán, a túrós- és sózódézsán, a mosásnál használt szapulósajtáron, lúgzókádacskán át a tizedet és kilencedet „mérő" edényig, sőt a lőporos hordóig terjedt a választék. Készítményeik sokféleségéről a korabeli árszabások, limitációk 16 adnak tájékoztatást: Abaúj vm., Kassa (1626, 1627, 1635, 1653, 1696, 1705, 1744, 1772, 1792, 1811, 1813), Zemplén vm., Sátoraljaújhely (1666, 1706, 1811, 1812, 1813), Borsod vm., Miskolc (1634, 1653, 1655, 1672, 1683, 1684, 1706, 1724, 1739, 1744, 1811, 1813), Sáros vm., Eperjes (1666, 1811, 1813), Szepes vm., Lőcse (1721, 1811, 1813), Gömör vm, Rozsnyó (1704, 1777, 1810). A 17. század első felében az újhelyi kádárok száma 10 körül mozgott: 1632-ben 10, 1648-ban 9. A Hegyalján csupán lolcsván volt hasonló nagyságú a bodnármesterek létszáma. Sátoraljaújhelyen a kádárok létszáma a 19. században sem változott meg gyökeresen: az 1827. évi összeírásban 15 mestert, 2 legényt és 2 inast, az 1848as követválasztó névjegyzékben 5 kádárt mutattak ki, az 1869-es népszámlálás is csak 8 mestert, 2 segédet, 1 legényt és 6 inast regisztrált. 1 Az északkelet-magyarországi uradalmakban is konvenciós bodnárok dolgozták fel a jobbágyok által beszolgáltatott abroncsokat, dongákat, vagyis kész alkatrészeket. Elsősorban az új hordók összeállítását végezték. Patak 1639. évi inventáriumában sok különféle hordó, faedény és több ezer hordóalkatrész szerepelt. Tokaj 1644. évi inventáriumában 243 üres hordó és igen sok faalkatrész, Bacskó és Polyánka 1670. évi urbáriumában és inventáriumában hordófalak, -fenekek, több kádra és hordóra való alkatrészek voltak. 18 Patakon már 1617-ben konvenciós bodnár ill. „várbeli bodnár" végezte az ó- és újhordók kötését, aki konvenciós levele szerint 50 hordó összeállítása után kapott 85 forintot, egyéb járandósága ruhanemű, kása, vaj, ecet és más élelmiszer volt. A 17. század első felében Patakon 6-7 körül mozgott a bodnárok száma. A 17. század közepére az uradalom Tolcsvára tolta ki hordókészítő központját, 1648-ban itt 9 mester dolgozott. A 11 zemplén-hegyaljai mezőváros közül ekkor egyedül Aládon nem találtunk hordókészítő mesterembert, ami nem jelenti azt, hogy nem lehetett mégis, hisz Patak, Keresztúr, Us%ka, Tokaj bodnársága mellett Ardó, Olas^i, Horváti falvakban is megtaláltuk őket. A nem konvenciós (az uradalmon kívüli) bodnármesterek számát Román János a Hegyalján hozzávetőlegesen 35 műhelyre becsülte a 17. század közepére. 1 ' 1 A miskolci bodnárcéh heh íi 'ótáblája 1801 -bői (Miskolc, HOM)
