Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

FAIPAR - Bodnárok (Rémiás Tibor)

Bodnárok A faedény- és hordókészítő kézművesek az északkelet-magyarországi régió történelmi vármegyéinek, uradalmainak írott forrásaiban vietores (lat.), Binder (ném.) vagy kádár, pintér, bodnár (magy.) esetleg bednar (szlov.) alakban bukkannak elő. A szőlőművelés, a borkészítés sok névtelen kézművese között elengedhetetien, hogy a téma kapcsán szóba kerüljenek még a hordókötők, hordómérők, karóhasítók, hordódonga hasítok, kötófűszfdők, szerszámkészítők stb. A zempléni borvidéken már az Árpád-kortól műveltek szőlőt, következésképpen termelték és tárolták a bort, így a bodnárok mestersége is minden bizonnyal már ekkoriban meghonosodott. A 12. században folytatódó munkamegosztás hatására a faművesektől elvált a csak faedényt, hordót készítő kádár? A magyar nyelv háromféle elnevezést (bodnár, kádár, pintér) is használt már a 13—15. századtól (előbb családnévként, majd köznévként) a fa tárolóedényeket készítő mesterek ill. kézművesek megnevezésére, melyek között tájanként bizonyos különbségek kimutathatók.

2 Ezen kívül még ismeretes a hordókötőVagy borkötő (Hegyalján) elnevezés is, mely a német Fassbinder tükörfordítása. Hegyalján és Kassa környékén elsősorban a bodnár, ritkábban a kádár, Miskolcon és környékén a pintér elnevezés volt használatos, ahogy a forrásokból kitetszik. Ugyanakkor egy 1426-ban kelt oklevél említett bizonyos Hordós Mátyást, aki Magas-hegyi szőlejét az újhelyi pálosokra hagyta.

3 Az ősi kádármesterség első céheit a 15. században alapították. A Felvidéken a bodnárcéhek alakításában a szabad királyi városok jártak az élen: hiperjes (1475), Kisszyben (1526) és Kassa (1641?). Vonzáskörzetükben egymás után alakultak meg az önálló kádárcéhek, de csak a 17. századtól: Késmárk (1609), Lőcse (1625), Bártfa (1637), Rozsnyó (1641), Miskolc (1736), Rimaszombat (18. sz.), a 16 szepességi város (1777). Feltehetően a zempléni borvidék bodnármesterei is a fent megnevezett három felvidéki szabad királyi város céheibe szerveződtek, másként értheteden, hogy e jeles borvidéken csak a 18. század végén (1779: Sárospatak), ill. a 19. század első évtizedeiben (1802: Tállya, 1813: Mád, 1815: Keresztúr, 1816: Tokaj, 1818: Szántó, 1825: Tarcal) alakultak önálló kádárcéhek.

4 Természetesen tisztában vagyunk azzal a ténnyel is, hogy más kádárközpontok áruja