Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
FAIPAR - Kerékgyártók (Gulya István)
annak különböző típusai és alkatrészei, mint az olaszformán készített cse\a. Ekkor találkozhatunk először az árszabásban a postakocsival is, melyből rögtön kétféle található: Egy módos posta kocsi minden némű appertinentiával és Ennél alább való posta kocsi. A város kereskedelmének fejlődését mutatja, hogy a járművek között találunk kifejezetten kereskedők számára készített ún. kalmárnak ökör után való szekeret is. Szembetűnő az árszabás vizsgálatakor, hogy a mesterség fejlődésével eltűntek a limitációból a mezőgazdasági eszközök. A limitációkból egyértelműen kitűnik, hogy Kassa a 18. század közepéig mind szakmailag, mind a termékek számát tekintve őrizte vezető szerepét, ekkortól azonban Miskolc kerékgyártó és kocsikészítő ipara megkezdte a felzárkózást, köszönhetően elsősorban a betelepülő német mestereknek, és a század végére utolérte, sok esetben pedig már meg is haladta azt, ahogy Szendrei János fogalmazott a 19. században: mestereink már minden tekintetben is kiállották a versenyt ... bizonyítja, hogy a legdíszesebb és legfinomabb franczjja mintájú hintókat is megtudták csinálni}* E látványos fejlődés már előrevetítette a céhalapítás lehetőségét, melyre 1799-ben került sor. A miskolci kerékgyártók képviseletében FrimAdám és Tinschmidt János folyamodott a lőcsei kerékgyártócéhhez, hogy azok szabályait átvehessék és megszervezhessék a miskolci kerékgyártók saját céhüket. 2 " 1 A miskolci mestereket képviselő Erim Ádámról a céh irataiból tudjuk, hogy német származású volt, eredeti neve Frimschmidt, és 1741-ben született, Miskolcra pedig 1772-ben költözött. Egy peres iratból a vagyoni helyzetéről azt is megtudjuk, hogy „házam, jószágom, mesterségem és 3 darab Szőlőm lévén, melynek Borát azon Engedelmes Üdőben árultam... ' , 26 azaz vagyonos ember volt és nem kizárólag az iparból élt. A kerékgyártók 1799. február 19-én mutatták be céhszabályzatukat Miskolc város tanácsának. Az így kapott céharticulusokat azonban a kerékgyártók a kovácsokkal közösen használták, közösen alkottak céhet. Ez ugyan nem derül ki egyértelműen a céhszabályzatból, de tudjuk, hogy a két céh 1818-ban végleg különvált. Az articulusok mindössze egyetlen paragrafusa utal a közös céhre. A 16. pontban kimondják, hogy elkobzás terhe mellett senkinek sem szabad kereket vagy egészen új kocsit vasalás nélkül eladni vagy piacra vinni} A két szakma különválását az indokolta, hogy a 19. század első két évtizedében jelentősen megnőtt a céhlétszám, 1818-ban a helyi mestereken kívül már 35 kerékgyártó és 41 kovács landmeiszter tartozott a céhbe. 28 Az önállósuló miskolci kerékgyártócéhnek 1828-ban nyolc miskolci mester volt a tagja: Kimer Pál, Krausz Dániel, Brezányi Sámuel, Petró József, Kazár Márton, Kósa József Soós Joachim és Réthi Sámuel, 29 és már meghaladta az ekkor 7 mestert számláló kassai céh létszámát. 30 A különválással létrejött a kassai után, a régióban a második bizonyíthatóan önálló kerékgyártó céhszervezet. A kassai kerékgyártók önállósodásának pontos dátumát nem ismerjük, de az 1796. május l-jén kiadott articulusaik — amely az eredetinek a megKerékgyártócéh behíi útáblája (Ko^snyo, BMR)
