Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

FAIPAR - Kerékgyártók (Gulya István)

rabban kívánnak, némelyek csak parasztul a% is egynéhányféle, kikhez mind más mesterember munkája által kelletik véghez vinniük tudniillik kovács, lakatgyártó, kerékgyártó és szíjgyártómesterségek által, az ki penig majd mindennél legdrágább, azgerberektől kell megvenni az borét, meg néha nem is találni is hanem Eperjesről kell hozatnunk, a\ mégis több költségben áll} Ez a szöveg egyértelmű utalás arra, hogy a kassai iparosok magas szakmai színvonalon többfajta járművet állítottak elő, illetve termékeik elkészítéséhez nélkülözhetetlen volt a különböző mesterségek nagyfokú együttműködése.

9 A 17. századi abaúji árszabások különlegessége, hogy a vásárokon legkeresettebb termékek árát külön meghatározták faluhelyen, illetve városban. Zemplén esetében a kassai céhes ipar döntő hatással volt a megve településeinek, különösen mezővárosainak iparfejlődésére. A Kassa piackörzetéhez tartozó vármegye a fejlett kassai iparok, így a kerékgyártóipar árnyékában nem lehetett versenyképes és ezért nem is fejlődhetett jelentős gazdasági tényezővé. A kerékgyártószakma a kedvező földrajzi adottságok miatt szinte minden hegyaljai településen megtalálható volt már a középkor végén, tulajdonképpen a zempléni falvak jellegzetes mestersége volt. Általában egy-egy településen egy-két mester dolgozott, függetlenül attól, hogy faluról vagy mezővárosról volt szó. Ez alól csak Sárospatak jelentett kivételt, ahol a 16—17. század folyamán számuk 3—6 fő között mozgott.

10 A mesterség viszonylagos fejletlensége ellenére is találkozhatunk a szakosodás jeleivel. A sárospataki 1554. évi urbáriumban még külön említik például az ekekészítést, Liszkán pedig a kerékgyártók mellett kerékfúrót is találunk, de ez a fajta szakosodás a 17. század végére megszűnik." A 17. század végéig Zemplénben egyetlen céhalapításra került sor, 1698-ban Nagymihályban, majd a következő évszázadban a sárospataki mesterek is megalapították céhüket. Az 1779-ben készíttetett pecsétjükön a jellegzetes kerékgyártó termék, a nyolcküllős kerék, illetve kerékgyártó szerszámok, a bognárbárd és az egyenes kétnyelű vonókés látható.

12 Borsod megyében Zemplénhez hasonlóan a kedvező adottságok miatt szinte minden településen megtalálható volt a mesterség a 16—17. század folyamán. A 17. századtól termékeiket az árszabásokban is rendszeresen megtalálhatjuk, ennek ellenére a 18. század derekáig a mesterek száma a legfejlettebb településeken, mezővárosokban sem haladta meg a két-három főt. 1673-ban Strassoldo Károly gróf rendelte ki a miskolci fával dolgozó mestereket az ónodi vár kapuinak és kerítéseinek megerősítésére.

13 A 17. század folyamán Miskolc kedvező fekvésének, a vár közelségének és a nemesek arányának nagymérvű gyarapodása miatt az ipari termékek jelentős piacát jelentette, vásárainak piackörzete jelentősen megnőtt, a régió egyik legfontosabb központjává fejlődött. Ez azonban nem jelentette a kerékgyártók létszámának automatikus emelkedését. A kerékgyártóipar fejlődésére nagymértékben rányomta a bélyegét, hogy a régióban igen jelentős volt a háziipari tevékenység. A bőséges À ïis ko l

ci kerékgyártócéh behh 'ótábla ja (Miskolc, HOM)